Posted by
Posted in

Emlékezetkiesés…

Tűnő boldogság oly’ messzi foszlányai jutottak eszébe, Nem emlékezett, pedig majd’ beleszakadt az erőlködésbe… Sunyin próbált régi időből, valami másra emlékezni, Mivel átkötheti emlékeit, köd-függönyt kikerülheti… Szemében az aggodalom köde és remény fénye csillogott! Valamerre el kellett hajolni, de válaszolni nem tudott. Énje letagadta, ki ő, betegsége tréfát űzött vele, Nincs meg semmi, eltűnt, mintha […]

Posted by
Posted in

Tartom magam a szövődményekben…

Az öregségről, apeva csokorban… Ép, Kerek Lelkekben, Ember retteg, Szövődményekben. * Ég Pokol Kénköves Örök tüze! Szövődményekben. * Ha Mernék Rettegnék… De, a cél nem! Szövődményekben. * Én Nehogy Remegjek. Már nem leszek, Szövődményekben. * Csak, Nagyon Zeng a csönd! Öregségem, Szövődményekben. * Jő Halál, Holtra vált. Már, semmi nincs! Szövődményekben… Vecsés, 2017. június 19. […]

Posted by
Posted in

Ó! A szélkakas…

Ó! A szélkakas, Folyvást szolgálatban van. Pihenni sem tud. Ifjonc, pörög szüntelen, Le nem áll, türelmetlen. * Ó! A szélkakas, A kémény legfőbb őre. Füstirányító. Kéményen szél karolja Ő a füstöt sodorja. * Ó! A szélkakas, Gólyákat elüldözi, Harcos kéményőr. Hű őre a kéménynek, Gólyák nem fészkelhetnek. * Ó! A szélkakas, Nélkülözhetetlen ő. Szélerőt befog. […]

Posted by
Posted in

Jelenem?

Hatvanhat évesen jövőm már nincs És minden megélt nap ajándék… kincs. Jelenem? Az talán van, mert élek, Élet nyűgébe még beleérzek… Hogy még mennyi van hátra, azt bizony nem lehet tudni, Mert nemcsak jóba, de rosszba is bele lehet futni… Életben a rosszat sajnos, nem lehet átaludni. Vecsés, 2014. május 10. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Atya

Ezt is megértük, elmúlt a hatvan éved, Nem öregszel, Te élted, még mindig éled. Persze, már nem vagy olyan fitt, fiatalos, De nyugdíjas… megelégedett, mosolygós. Az élet messze sodort minket egymástól, Így túl sokat nem merítettünk egymásból. Együtt voltunk katonák, mint tervtáblások, Sok élményünk volt, mit nem éltek meg mások. Van két fiad, de sajna […]

Posted by
Posted in

Egy kaptafán az öregségünk?

Az öregségről versben, apevában és 10 szavasokban… Ahogy körbenézünk, feltétlenül. Bár, nem teljesen leplezetlenül. Mind öregszünk… olyan féktelenül. Az Idő Foga már Annyiunkat Kikezdett… bizony. Nem is értjük, csak nézelődünk, Hogy mivé lettünk… és kételkedünk. * Az élet, ma már nem is emberi, egy lidércnyomás, Olyan, mint amikor a ködben rohansz és koppanás… Tehetetlen lét, […]

Posted by
Posted in

Öregség…

Időtlenül öregedő, rozsdásan átbarázdált arcomat, Lassan színezi közeledő tél, finoman szitáló hava… A hűlő hideg elural, befagyassza az ércsatornámat, A vég lassan felássa az élet kertjét és úgy fogy… udvara. Vecsés, 2014. szeptember 9. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Már nyáron is…

A poéta szemszögéből… Jön az öregség, folyvást csak múlnak a hetek. Már nyáron is meglátszanak a leheletek? A régi időben, volt még az a „régi” nyár, Mára az időjárás is megváltozott már. Immár én vagyok az öregedő, fáradt vándor, Ennek tudatára, már nem tölt el… fránya mámor. Emberek! Sorstársak! Kutya sorsa várhat rátok. Hát még […]

Posted by
Posted in

Mond:

Vénség… vízió Mond: a sötétség és a fény egy? Mond: a fény és az árnyéka egy? Mond: a kiáltás és a csend egy? Mond: a csend és a hallgatás egy? Mond: a tűz és a vizecske egy? Mond: a víz és a szárazság egy? Mond: ezekből bármikor lehet elegy? Mond: elegyből van olyan, mi tönkremegy? […]