Posted by
Posted in

Az öregedés…

Hétköznapi pszichológia… Az öregség, méltatlanul kiszolgáltatottá, magányossá tesz, Akár boldog családban élsz, vagy akár uralkodó vagy. A törődés, a kedvesség, a jó partneri viszony is hiány lesz S Az igazi, kínlódó öregségben… élet-leírt vagy. Ha már szellemi partnered sincs élet, leépülők közé áttesz. Vecsés, 2017. június 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Van már, hetven évem

Fura az élet… és abból csak egy van… Hetven éve, hajnal négy-huszonháromkor, élet jól elkapta a grabancom! Egyedül voltam, sorba állított, pedig láthatta, nem rakoncátlankodom… Nem is vettem észre, amikor erős hajókötél-gúzsba kötött! Nem tudom ma sem, miért bánt velem így, szerintem nem vagyok lökött. Fiatalságomról, annyit tudok, volt részem nagy szeretetben, De bevágott első […]

Posted by
Posted in

Emlékezetkiesés…

Tűnő boldogság oly’ messzi foszlányai jutottak eszébe, Nem emlékezett, pedig majd’ beleszakadt az erőlködésbe… Sunyin próbált régi időből, valami másra emlékezni, Mivel átkötheti emlékeit, köd-függönyt kikerülheti… Szemében az aggodalom köde és remény fénye csillogott! Valamerre el kellett hajolni, de válaszolni nem tudott. Énje letagadta, ki ő, betegsége tréfát űzött vele, Nincs meg semmi, eltűnt, mintha […]

Posted by
Posted in

Lassan körülölel a fagyos szél…

Ez már a végső találka? Reggel, egy teljesen másik napra ébredtem, Még nem tudom, a reményem is itt van velem? Reggel, egy teljesen másik napra ébredtem. Ez másmilyen volt mint a többi reggel… Szívemben Ámor nyílheggyel… * Virrad már a holnap, Kimarad a reggel, Bámulod a holdat Becsukott szemekkel. * Érzem, a tegnapi vágyaim nem […]

Posted by
Posted in

Én balga, reménytelenben reménykedek…

Öregségemről… ez most vízióm? Hmm… lehet, hogy őrült vagyok, mert öregen is reménykedek? És még, ezt is titokban teszem, mint a kicsi gyermekek? A Remény Állandó. Vagy te idős, Vagy apró gyermek. Nem Merem Reményem Felfedni. Még Őrültnek hisznek! * Miért nem akarom észrevenni, hogy a halál már itt kaszál, Miért nem hallom, hogy a […]

Posted by
Posted in

Álmom csak kecsegtet

A leírás, TANQ -ban… Álmom csak kecsegtet… Csatatereket, nem győzőm… Fénytelen nappalok… Álmodni jó… hiú remény? Nappal szeretetben szegény. * Elmúltam már hatvan… Vannak, sok kis csataterek… Lét, legyőzhetetlen… Évek gyorsan tovaszálltak, A vágyak még motoszkálnak. * Öregség bajjal jár… Tervezni, immár minek is… Örülni a mának… Az öregség bajról regél, Élj mának, holnapot remélj. […]

Posted by
Posted in

Az élet még domináns?

Hol van az élet? Mivé lett? A haldokló avaron, már nem az élet dominál, Ezen útján a levélhalál, bármunkában kaszál… A haldokló avaron, már nem az élet dominál. Állj Készen! Ha szólít, Menni muszáj, Élet már úgy sincs. Élet már úgy sincs, Menni muszáj. Ha szólít, Készen Állj! * De, vajon meddig tart a lét, […]

Posted by
Posted in

Életvándor vagyok…

Versben, európai stílusú tankában és apevában… Hajnali fényben úgy látom, még sötét árnyék úszik, És e szerint, akkor a sötétségem el, nem múlik? Gubbasszak én csak tovább, amíg a Nap fel nem kúszik? A csend, –hallom még- hörgőn-sóhajtva távozik, Felkelő nappal ő így már nem találkozik. Estig valahol egy árnyékban várakozik. * Éjszaka, nyugszik A […]

Posted by
Posted in

Elment a tanítóm.

Ő volt nekem, Dobay Joci bácsi. Szívesen mondtam volna, hogy; ácsi! Nyolcvanegy volt, eljárt már az idő… Az én szívemben örök emlék ő. Olyan volt, kit mindenki szeretett, Sugárzott belőle a szeretet. Ember volt ő végig nagybetűvel. Vele beszéltem úgy: mint EMBERREL. Megtisztelt az élet, hogy ismertem, Hogy a tanítómnak nevezhetem. Apám mellett a második […]

Posted by
Posted in

Öregség…

Időtlenül öregedő, rozsdásan átbarázdált arcomat, Lassan színezi közeledő tél, finoman szitáló hava… A hűlő hideg elural, befagyassza az ércsatornámat, A vég lassan felássa az élet kertjét és úgy fogy… udvara. Vecsés, 2014. szeptember 9. – Kustra Ferenc