Posted by
Posted in

Már nyáron is…

A poéta szemszögéből… Jön az öregség, folyvást csak múlnak a hetek. Már nyáron is meglátszanak a leheletek? A régi időben, volt még az a „régi” nyár, Mára az időjárás is megváltozott már. Immár én vagyok az öregedő, fáradt vándor, Ennek tudatára, már nem tölt el… fránya mámor. Emberek! Sorstársak! Kutya sorsa várhat rátok. Hát még […]

Posted by
Posted in

Zsarátnokzokogás.

A szél hátán járnék, ha hagynák, Könnyemet kicsalják a hangyák. Késem csak arra jó, hogy vágja A kezem… lassan hűl a máglya. Már lecsendül a vad lobogás, Már a vízben nincsen zubogás. Tűz már csak parázslani látszik, Zsarátnokzokogás hallatszik. Legnagyobb tűz is leég egyszer. Hiába rakunk rá ezerszer. Meleg, belefullad hamuba, Szél meg szétszórja… a […]

Posted by
Posted in

Kreáció 2: Leg 2

Kreáció 2: Leg 2 “Jeanne-Louise Calment 122 évet, 5 és fél hónapot ért meg. 1875. II. 21-től 1997. VIII. 4-éig. Sőt, a fogantatástól számolva 123-nál is többet. Állítólag éltek nála tovább is. De az ő életkora bizonyítható. 2011-ben egy kínai asszony állítólag 126 éves volt, 2014-ben egy grúz nőről állították, hogy 134 éves. Egy férfi […]

Posted by
Posted in

Belebolondulok…

Meditálás versben és 3 soros-zárttükrős versszakokban… Az élet-szakadék szélén bánatosan rostokolok, Nem tudom mi lesz… mások lelöknek, vagy majd én leugrok? Lelkem sikolyát én folyton hallom… belebolondulok. Nyugtalanul ülök itt a szakadék szélén, Nem tudom sors szerint mi lesz a végén, Nyugtalanul ülök itt a szakadék szélén. Vajon hogyan lehet, hogy még itt fent vagyok? […]

Posted by
Posted in

Hmm… öregen már ez van

Apevában és versben írt a szerzőpáros… Juj, De szép Az élet. Öreg mivé Lett? Mint ódon vár. Ifjúság, boldogság gyorsan elszállt… csak csalóka ábránd. Csupán szíved dobog, tested nem mozdul, várod az ármányt. * Ha, Mégis Minden jó És szép is volt… Öregség mért nyűg? Ám olyan szerencse nem érint, sem öreget, sem ifjút. A […]

Posted by
Posted in

Oximoron tükörben… az öregség

Az öregségről, oximoronban és apevában írt a szerzőpáros… Vajh’ Mit rejt A tükröm Hátoldala? Elmúlt életem. * Bíz’ Voltam Fiatal, Boldog, derűs. Életet faltam. Így öregen nincs már… percnyi a boldogság, Bár mondják, már a kevéske is nagy orvosság. * Száz Kislány Szívével Játszogattam, Elcsábítottam. Öregen, nincs más kincsem, csak a vágyaim és az álmom, […]

Posted by
Posted in

Az én vonatom, már elment…

Vízió a hátralévő időről… vagy a végről? Az én vonatom, már elment, láthatod, ülök reménytelenségbe Éppen, hogy fönt vagyok az utolsó kocsi, fékező fülkéjébe, Ahol tekingetek, de nem látok, csak a hátra végtelenébe… Szív Szorong, Gondolat Jövőt kutat. Mennyi van hátra? Életem kereke forog, Hátralévő semmiségbe robog. Szemeimből, reménytelenség könnye csorog. * Itt már nincsen […]

Posted by
Posted in

Mond:

Vénség… vízió Mond: a sötétség és a fény egy? Mond: a fény és az árnyéka egy? Mond: a kiáltás és a csend egy? Mond: a csend és a hallgatás egy? Mond: a tűz és a vizecske egy? Mond: a víz és a szárazság egy? Mond: ezekből bármikor lehet elegy? Mond: elegyből van olyan, mi tönkremegy? […]

Posted by
Posted in

A halál gyereke

A halál gyereke Csöpp gyermek, ő kézbe fog, szépen és elvezet sápadó csillag mellett a Csöndvégtelenségbe. Ez hát az Elmúlik? Oly furcsa! Épp mintha semmink se történne. Csöpp gyermek-és néz terád sírva. Harctéren is van halál. Hangos? Ágyúgolyó zúg? Lehet, hogy nem. Csöpp gyermek egy késre tűz és visz. Vesztőhelyütt is halál járhat… Földön kötél, […]