Posted by
Posted in

Az éj sötétje

Az est, halványuló vérkoszorúja, Gyorsan belevész az éj sötétjébe. Hatalmat kap sötétség birodalma, Rigók sem repülnek éjsötét kékbe. Ember ki nem lát az ily’ mély sötétben, Otthon marad, családi életet él. Kint kóvályogjon macska a sötétben, Neki a sötét természetes, így él. Elcsitul minden, készülünk másnapra, A pirkadat, majd valami újat hoz. Reggelre lehull éj […]

Posted by
Posted in

Majd mi látszik?

Az éj sötétjében kuvikok röpködnek, A fejfák felett meg szellemek lebegnek. Nem látunk, csak tapogatódzunk sötétben Bízzunk, hogy szebb jövőt látunk meg reggelben. Az éj vaksötét, gyertyafény elvész benne, Bár állítólag sötétnek is van lelke. Az éj sötét, átláthatatlan és hosszú Látszólag véget nem érő, oly’ mint bosszú. Ködben úszik a hajnal, pirkadat sejlik. Bár […]

Posted by
Posted in

Éjjeli –viharos- csevej…

Poéta éjszakája… Vihar, tán’ elítélhetően, szövetkezett egy nagy jégesővel, Az avarban halódó leveleket szétsöpörtették a széllel… Reggel én magam az udvaron összeszedtem, kukában nem fért el. Minden lehullt falevél, maga az elmúlt, már örök pillanat, De, hogy itt önök kerttel így bánjanak… kivívták haragomat. Tomboló viharban, éjjel csak úgy kopogott a tető, Teljes dühvel megmutatta, […]

Posted by
Posted in

Jó társaság a magányom…

Vizionálom, hogy vele sosem vagyok egyedül… Nekem a magányom a legjobb társam, Így nem vagyok egyedül, ő a váram… Ahogy botorkálok az utamon, Elmém csak köröz, nagyon kutatón… A szívem folyvást csak remél, De meddig tart ki a remény? Körbenézek, mint senkiházi, Koldus jön szembe, nem akárki! Mind a ketten csak éhezünk, legalább a jó […]

Posted by
Posted in

Hold

Rejtélyes, sötét éjszaka: Csillagok drámai színpada. Főszereplő, de nincs szava. A homályba veszve ragyog, És eltűnik, ha eljő a pirkadat.   Részegen, bódultan táncol, Arcára írva a mámor. Fénye megbabonázhat bárhol. Lehelete a hűs köd illata, És hozzá szólnak mind az álmok.   Hajnalban dühössé válik, Mérgében búcsúzni vágyik. Színe, mint vérvörös kárpit. A madarak […]