Posted by
Posted in

Este a gangon…

Este a gangon, csak ülök én csendben, nem rombolom a rendet, Sötétben templomi harang szól, halkan meg is töri a csendet… Körbenézek, sötét pillanat elvarázsolja a lelkemet… A kettő együtt olyan szép, hogy kicsit leteszem a pennámat, Hátradőlök, és élvezem, mit a láthatatlan nekem nyújthat… Csillag bár világít, de a sötét valahogy olyan élő, Az […]

Posted by
Posted in

Elmosódott tintapacák…

Nehéz nap után, lassan, de biztosan leszáll az éj, Aki álmos, annál bizony csukódik mind a szemhéj. Gyere csak, most megmutatom, mit tegyél, hogyan lépd át, Saját árnyékodat és magadat, igazán add át. Fogj egy lúdtollat és azt frissen hegyezd, Papírra firkálsz, gondolatod keleszd. Hangok tompa zöreje a tollhegysercegés, Ami van olyan szép, mint fában […]

Posted by
Posted in

Papír… kedvesen mosolyog!

HIAQ – ban fogant képzetek… Kezemben, remeg toll. Papír… kedvesen mosolyog! Hegy, papír árkot húz… * Sebbel keltem reggel, De kiírom a kelevényt. Majd, mosollyal alszom! * A papír elbírja, Ha a tenta betűt ró rá. Lúdtoll, nem karcolja. * Van mondanivalóm, Én kifogyhatatlan vagyok. Papír csüng szavakon… * Papír dolga emlék, Poéta dolga, rögzítés. […]

Posted by
Posted in

Így írok én…

Poéta vallomás Az emberiség, nem az angyalok kolóniája, Bár mindig ez volt a tömegek, az emberek álma. A poéta dolga, eme nemes vágyat segíteni, Hogy ebből legalább valamicske legyen, odahatni. Tollamat felszólítom, kezdje szántani a papírt Közben még harapok valamit… már készen a fasírt. Nem írok én szigorú katonai regulát, De olvasóimmal keresem a béke […]