Posted by
Posted in

Elmosódott tintapacák…

Nehéz nap után, lassan, de biztosan leszáll az éj, Aki álmos, annál bizony csukódik mind a szemhéj. Gyere csak, most megmutatom, mit tegyél, hogyan lépd át, Saját árnyékodat és magadat, igazán add át. Fogj egy lúdtollat és azt frissen hegyezd, Papírra firkálsz, gondolatod keleszd. Hangok tompa zöreje a tollhegysercegés, Ami van olyan szép, mint fában […]

Posted by
Posted in

Így írok én…

Poéta vallomás Az emberiség, nem az angyalok kolóniája, Bár mindig ez volt a tömegek, az emberek álma. A poéta dolga, eme nemes vágyat segíteni, Hogy ebből legalább valamicske legyen, odahatni. Tollamat felszólítom, kezdje szántani a papírt Közben még harapok valamit… már készen a fasírt. Nem írok én szigorú katonai regulát, De olvasóimmal keresem a béke […]