Posted by
Posted in

Emberiség

Bűn az élet, mondják nekünk papok, Én is tán’ hasonlókat papolok? Nem, dehogy… nehogy ilyennek tűnjön, Reális vagyok, ez minden bűnöm. Sötét áradás töri át gátat, Köveket, sőt életet is mállaszt. Nemcsak a folyó, élet is ilyen, Nagy gát kell, hogy ember boldog legyen. A jó keresztény tízparancsolat, Minden jóra, szépre utasítgat. Igaz tényleg, be […]

Posted by
Posted in

Révedek…

Avagy az öregedés filozófiája… Fázósan ülök, fogam is összekoccan, Révedek. Szemezek a semmivel hosszan. Hallom, mások nem is ismerik a semmit. Értem, de én meg miért? Csak? A mindenit… Ma tettem: telefonáltam, szervezkedtem, De nagy elutasítás lett osztályrészem. Egyre jobban látom, bennem van a hiba, Tán’ korcs vagyok, mint egy törött szárnyú liba. Én is […]

Posted by
Posted in

Sok beszédnek sok az alja…

Hétköznapi pszichológia… A folytonos sok beszédnek alja, semmit el nem mond, Csak az igazságot fedi, rejtőzködést leplez. A hanyag szó meg, felületességről mindent elmond És Félszóból sem derül ki igazság… út jellemhez. Sok beszéd és édes szó, igaztalant igazzá mond. Vecsés, 2016. július 21. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Elment a tanítóm.

Ő volt nekem, Dobay Joci bácsi. Szívesen mondtam volna, hogy; ácsi! Nyolcvanegy volt, eljárt már az idő… Az én szívemben örök emlék ő. Olyan volt, kit mindenki szeretett, Sugárzott belőle a szeretet. Ember volt ő végig nagybetűvel. Vele beszéltem úgy: mint EMBERREL. Megtisztelt az élet, hogy ismertem, Hogy a tanítómnak nevezhetem. Apám mellett a második […]

Posted by
Posted in

Egy kaptafán az öregségünk?

Az öregségről versben, apevában és 10 szavasokban… Ahogy körbenézünk, feltétlenül. Bár, nem teljesen leplezetlenül. Mind öregszünk… olyan féktelenül. Az Idő Foga már Annyiunkat Kikezdett… bizony. Nem is értjük, csak nézelődünk, Hogy mivé lettünk… és kételkedünk. * Az élet, ma már nem is emberi, egy lidércnyomás, Olyan, mint amikor a ködben rohansz és koppanás… Tehetetlen lét, […]

Posted by
Posted in

Majd, néma lesz a csend

Versben és európai stílusú haikuban… meditálok. Lépj tovább, adtak már jó tanácsot, sokan, többen, De ugyan hova menjek? Nem megy ez olyan könnyen… Mások gondolják, a másiknak olyan egyszerű az élet, De nem gondolnak bele, hogy tán’ esetleg, végleg széttépett… Mosoly minek… nincs arcomon, de így tudhatják, nem hamis, De nem jó nekik, mert állítják, […]

Posted by
Posted in

Az őrület határán…

Egyszerű, hétköznapi, viharos gondolatok… Mint egy szétlőtt makadámút az életutam, És már régen rájöttem, ez csak előfutam… Ó! Csodák Csodája, Minden ragyog A kék ég és Föld. * Életfronton sincs lehetőség, hogy állandóan múlassunk… A nagy és figyelmetlen örömbe, könnyen belehalhatunk! Mily Kellem, Tavasz van. Szívben ébred Bűbájos érzés. * Villámok erősszakosan ölelik az erdőt, […]

Posted by
Posted in

Ballagunk az éjben…

Versben és Európai stílusú haikuban… Én és a holdvilág, kézen fogva ballagunk az éjben, Nézek csak körbe, de nem látok semmit, a cél gömbjében… Nem is tudom, hogy megyünk… mi van élet kézikönyvében? Látni fákat, házakat, bokrokat, hegyeket, Így éjjel nem kell elhajtani a legyeket… Nincs hátizsákom, így a bút, én ölben cipelem, Ő a […]

Posted by
Posted in

Sorvadék

Én mindent megteszek, közben meg sorvadék, Az élet velem szemben egy nagy rohadék. Aranypohárban kínálgat harmatvizet, De látom színén, tett bele jó sok mérget. Fényes a kék ég, még felhők sem borítják, A bőrömet mégis villámok szabdalják. Álljatok meg, ne bántsatok; kiáltanék, De nincs kinek, mikor ki mind az ellenség… Budapest, 2000. augusztus 17. – […]

Posted by
Posted in

Menni a múltba?

Avagy: tagadni a múltat? A jövő titok, De a végzet intézi… Múlt meg, úgy, ahogy…! * Másodpercenként Létezik, jövő kezdet. Csak múlt alapján! * A vágy, csak álom, Vagy teljesül, vagy soha… A múlt, biztos pont! * A múlttól félni Dőreség, vissza nem jön. Csak… kutakodni! * Előttünk tenger Sok kérdés múltba vezet. Múlt, mégis […]