Posted by
Posted in

Keresem

Egyedül járok Dombokon hegyeken Szívemmel látom Csak keresem, keresem   A szót,  A hangot, A fényt, A partot A vágyat, A reményt Így hozom létre A képzelet regényt.   Járok és kelek Mezőn és réten Elemem meglelem Az Esőben, szélben   Szól a szél A hang, A fény A parton A vágy Jő a remény […]

Posted by
Posted in

Csendességem

Krisztust váró koszorúm, asztalközép dísze, sötétségben győzni fog, csendességem fénye. Hitem soha nem inog, remény fénye lángol, szívemben öröm dobog, advent, napot számol. Asztalunkon koszorú, úrjövetet várja, körülöttünk a világ, gonosz táncát járja. Csendesedj el most velem, szeretetünk árja, a négy gyertya fényében, otthonunkat áldja. Lángokban áll a hited? Reménységed árva? Öröm, tükör szememben, tekinteted […]

Posted by
Posted in

Talán…

Talán… Nyújtózó csönd ásít, bennem mosoly éled, a perc táncra csábít, őrzi még emléked. Árny lopózik, őszt hoz fáradó szívembe, nincs jogunk vágyunkhoz, könnycsepp hull ölembe. Bemocskolt emlékek szennye és árnyéka, szavaktól festékes sorsunk martaléka. Nem várlak már téged, elfogytak álmaim, nincs hová megtérned, megölted vágyaink. Talán majd a holnap elhozza a varázst, és szárnyakat […]

Posted by
Posted in

Tiszta fénnyel

Tiszta fénnyel Lobogjon égő, tiszta fénnyel az első gyertya szelíd lángja, szívekbe költözzön a béke, gyűlölet ne kaphasson szárnyra. Néptelen utcákon félelem, bezárt ajtók mögött reszketőn éled a hit, sötét éjjelen gyógyítva beteget, szenvedőt. Hófehér, ezüstös tisztaság, átölel lágyan a szeretet, láttatja advent szép csillagát, lelkünkben a hívő gyermeket. Végtelen csend terül – semmi zaj, […]

Posted by
Posted in

Ültess virágot…

Éjjel álmomban egy különös formájú, szív alakú kertben Jártam, melyben gazdagon burjánzott mindenféle fajta Kisebb-nagyobb, szúrós levelű, ágas-bogas gyomnövény. Sűrű szövedékeik között csak botladozva lehetett Közlekedni, a kivezető ösvényt sehol sem találtam. A dudvás televényben üde színfoltként néhol apró, színes Virágok illatoztak a rájuk tekeredő és fojtogató indák között. Szinte fájt az elhanyagolt, gondozatlan kert […]

Posted by
Posted in

Optimista vagy pesszimista?

Filozófáció… Optimista vagy pesszimista? Pesszimista vagy optimista? Optimistán legyek pesszimista Vagy tán’ pesszimistán optimista? Mind a kettő az élet része, Elhagyni lehetne? Mi végre? A kérdés az előre adott, Ki az, ki már szelet kifogott? Ki az, aki már szelet fogott? Van-e, ki már szelet megfogott? A filozófiát már oly’ régen kitalálták, És a logikát […]

Posted by
Posted in

Fényáttörés

Mint a kövek közé olvadt kobra, Csendben lapult meg szűkös búvóhelyén, Így duzzadt egyre csak nagyobbra, Az előtörni vágyó, áldott fény.   Végre megláttam pókháló csapdáim, Magam szőttem őket borús napokon. Megsimítottam kopasz fáim. Tán még nem késő rügyet fakasztanom! Hisz a remény az ágak közt itt zöldell, Friss vér csörgedez ébredő árammal, Látom már […]

Posted by
Posted in

Erő nemzedéke

Most születtek Ti erre a Földre, Kaotikusan beteg időkre, Ti, az ártatlan gyermekek, Kik mosolyától még A zord szívű érzéketlenek, A minden hájjal megkent, Üzletnek szentelt hóhérok is Lágyan elernyednek. Bennetek ring a mélyzöld erdő, Ott, hol a Sors fedte mező Egyszer zúzmarás, másszor rügyező, Ti vagytok, ti lesztek: az Erő! Megérkeztek mohában fürdő kőre, […]

Posted by
Posted in

Pünkösdre virradt…

Szentlélek ó, Te vigasztaló Isten! Béke, szeretet; tőled fakad minden… Mi hívunk, és ezzel fejezzük ki reményünk, Mert most van talán rád, a legnagyobb szükségünk! A pünkösdi rózsák szirma időben kinyílott, Zápor után… sok esőcsepp, könnycseppként csillogott… A pünkösdi rózsák szirma időben kinyílott. Mindannyian várunk, ó Istenem! Pünkösdi rózsa is kér; nap, hevem! Mindannyian várunk, […]