Posted by
Posted in

Tűztánc

Talán mi ébren is álmodunk, Galambként boldogan szárnyalunk, Miénk a kékség, a végtelen, Öröknek hisszük a perceket.   Örök a vágyunk, szép szüntelen, Kacag a szél is, ha lát veled, Nap szór a hajunkra tűz- parázst, Szivárvány kínálja színvarázst.   Színvarázs festi a szívemet, Átjáró az Ég-, és Föld felett, Tűztáncát járja az érzelem, Azt […]

Posted by
Posted in

Hiányzol

Hiányzol, de nagyon Erzsóka, Munkád elszólított külhonba. Úgy mennék már hozzád, Ugye, te… akarnád? Szeretetet kötnénk csomóra. Már úgy hiányzik egy kis móka, Otthonom és álmaim bókja. Szép arcú ismerős, Ember, igazi Hős, Aki falaimat lebontja… * Otthon lennénk, főztödet enném, Mit kérnél, rögtön meg is tenném. Szívből segítenék, Együtt, szépen élnénk. Vársz te engem, […]

Posted by
Posted in

Lázálom-mámor

Laura! Mi lesz, úgy izgulok… Már lázálom-mámorban úszok! Jöjjünk kicsit össze Nullára, mindössze! Gondolatomban csak rád bukok! Jobban izgi, mint fiatalon, Laura! Ölelnélek vakon… Csak kicsit… derekad, Közben lógna hajad. Laura! Engedd már, tékozlón… Legalább baráti ölelést, Ezzel, elvennéd a torok-kést. Lágy-szerű karolást, Nem kérek, semmi mást. Tested, közelségi ölelést! Vecsés, 2018. december 17. – […]

Posted by
Posted in

Tobzódik a vágyunk

Romantikus mesében… Este ültünk a hűs ligetbe, Azúr-selyemfény… rajtunk leple. Fák, bokrok meséltek, Vágyak égig értek… Hiányérzet, mélyen lelkembe. Hmm… a kedves nem tudta vágyamat? Pedig, esti fény is betakart. Fák, bokrok dugdostak A vágyak hajtottak. Nem orvosolta a vágyamat… * Éj van, hiányod fáj, várok rád… Vágykáosz testem, űz, hajt hozzád. Vágyom az ölelést, […]

Posted by
Posted in

Nagyságos asszony!

Nagyságos asszony! Ó, Pirike! Tudom, magas a jövedelme. Megélhetés lenne, Ha már velem lenne. Lennék én a férje, kedvese! Azt sem tudom ki maga, uram! Nem tudom mért állta el utam? Nem vagyok nagysága, S nem leszek arája! Úgy jött ide, mint a léghuzam. * Tudja, most kukázok, éhesen, De ezt unom már véglegesen! Kéne, […]

Posted by
Posted in

Csak élveztük… az ested.

Mily’ Ékes Takaró. Körül ölel Ő, sötét estem. Estére, én takarni készültem a törékeny tested, De elkészült a sötétből szőtt takaród… ez ested. Sötéség honol, Nem téveszt(ő). Titkot rejt, Takarj Be! Innen, már összeért a tér az idő és a lét Mi meg csak élveztük a szerelem hevét. Nincs már távolság. Tér, idő, lét Összefut. […]