Posted by
Posted in

Csatazaj

Pokolra jut, ki Belzebub sorába áll! Babilon városában fekete köd; a bűn sündörög. Ármány kúszik feléd, tűzben fagyott mosoly s forró üstben, Goebbels rotyogva röhög. Fondorlat, a rád bízott szabad akarat tövis és szilánk az új-régi gondolat kín és szenvedés, nyomában fájdalom, háború s halál. Emészt a bú, a gonosz vádakat kohol az elmékben lángra […]

Posted by
Posted in

Egymás

Egy mondo:   Egymás   1. A vakond kijön: otthona ledőlt, nincsen. Hunyorog, meglát mindent, bányásznak adja Villát.   2. A bányász kijön: a bánya ledőlt nincsen. Hunyorog, mindent meglát, vakondnak add több ásót.

Posted by
Posted in

Végük felvilágosodik

Egy imajo:   Végül felvilágosodik   Csupán a fél hold sugároz a bagolyra. Varangy ugatta. Az összes éjjelünkön, de mindenik nap. Varangyot fogta gólya s a lámpa holdat. Égi tükörben a tó.

Posted by
Posted in

Fény a sötétnek…

Haikuban… Fényt a sötétnek! Nap kel, rohan a világ. Fény csak, pislákol… Vecsés, 2014. április 5. Elter József: Fény a sötétben… c. verse ihletésével, hozzászólásként.

Posted by
Posted in

“Haik” és “tak”

Kustra Ferenc József megalkotta a haikuból illetve a tankából az ún. hiaq-ot illetve tanq-ot. Ezek abban különböznek a haikutól illetve tankától, hogy soraik eggyel több szótagot tartalmaznak (6-8-6, illetve 6-8-6-8-8). Ezek magyarosított formák, az eredetieknél jobban illeszkednek a magyar nyelv verselési rendszereihez. Mindezek hatására én megalkottam az ún. “haik”-ot és az ún. “tak”-ot. Ezekben a […]

Posted by
Posted in

Katt, s íme:

Katt, s íme: -Villanyom kapcsolásakor-   Katt, s íme: NagyFény, mi holtában- áztatja-FényRéme- it!

Posted by
Posted in

Reggelre

Reggelre   Felébred: sötét, de jól van. Amott a Holdnak tükre? Látod magad valóban?… az Űrhajóban?

Posted by
Posted in

Fehér csend

Fehér csend     Fehér csend, sötét szó, okából a lég cseng, a föld reng, nézd.

Posted by
Posted in

Porcukros tél

  Hó a messzeségben… Meseszerű. Dal a téli szélben… Altató jellegű. Mint régi mesében, Olyan gyönyörű.   Furcsa fényjátékok, Itt napsütés, ott árnyék. Vakító éji csillag, Sötét takarta tájkép.   Lassú percek… Szinte nem is telnek. Hosszú órák… Eddig sosem tűntek végtelennek.   Néma házak… Csak úgy magukban állnak. Sokan elmentek mellettük, De nincs kit […]