Posted by
Posted in

Metamorfózis

(avagy szerelem korona idején) Már egészen belebolondultam, megrészegített a sok fordulat. Barázdák sora, ahogy körbe tekeregnek, szerelmi filtrum-masszává keveredve. Pillantásom rabul ejtette, megbabonázott testem remeg. A tű lassan a barázdákba vágva kereng – sebet ejt rajtuk, nézem, ahogy behegednek – véres nyomában vonásaid megelevenednek. Puhán ölelő zongoraszóba takarózol, minden pislantásod egy szívemen dobbanó dob. Hegedűk […]

Posted by
Posted in

Vonalrajz

Mostanra csak papír vagy és tinta. De lehet, már a legelején is én írtalak. Honnan tudhatnám, hogy itt vagy? Csak a fejemben élsz, szóra hogy bírjalak? Ismersz engem, vagy csak én ismerlek téged? Olyan vagy, mint egy elrontott vonalrajz. Körvonalad remeg, szemed felemás, állad éles. Felrajzoltam egy arcot az üres oldalra.

Posted by
Posted in

Hang(ulat)

Én ismerem a zenét. A széj fuvoláját, az eső dobolását, az üres ház kongását. Én ismerem a jajszót. A mosogató hüppögését, a magányos szív dübörgését, a széthulló álomvilágok recsegését. Én szeretnélek ismerni téged. Hangod mély dalát, simogató érintésed zaját, összeakadó szívünk zaját.

Posted by
Posted in

Nem voltál ott, velem…

Az erdő elhagyatott részén, Mondhatnám, hogy elbújtság ölén, Találtam korhadt, régi kis padot, Alattam roskadt és hanyatt vágott. Édes csillagocskám, Neked mondom, úgy hiányoztál, Mert ha ketten lettünk volna, és Te is hátasoztál Volna, a nagy kacajban látnám, nem is riadoztál. Elhagyott ez a környék, és vizes, mert éjjel esett, Ettől még persze nem vagy […]

Posted by
Posted in

Első randevú előtt

Első randevú előtt Még magamban teremtelek; könnyed léted tűnő harmat. Még minden vagy, mit ismerek, mit egy fotó meg nem adhat. Alakodban látni vélem szélben hajló törzsek táncát. Csupa ritmus, lágy szemérem; tündér dobja le így fátylát. Sejtelmesen omló hajad cirógatja bársony alkony. Nem tartja azt csat vagy szalag. Úgy hívlak majd őszi-asszony! És úgy […]

Posted by
Posted in

Ég-bolt

Minden nélküled eltelt nappal kevesebb lett az ég egy csillaggal. Sűrűn csöpögnek rám a fekete éjszakák, mintha az elkapart vérhold-seb vére hullana alá. Két sziget vagyunk a fekete tengeren. Vagy két kontinens – ölelői a Fekete-tengernek? Tiéd a nyugati part, enyém kelet: egyre távolabb visz tőled a tektonikus lemez. Egyszer – majd, ha arra ébredünk, […]

Posted by
Posted in

Szeretnék szárnyalni…

(anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes) Mint madárdal, szeretnék szárnyalni köd nélküli, pirkadó hajnalon, Mint madárdal, berepülnék a lélekbe fogadó, lélek ajtódon… Mint madárdal, szeretnék szárnyalni köd nélküli, pirkadó hajnalon. (anaforás) Szeretnélek, mint hegytetőn a jelzőfüst a parazsát, Szeretnélek, együtt élnénk át a szerelem mámorát… Szeretnélek, messzire odáznánk a lelkek halálát. (Septolet) Szeretnélek, Ölelnélek, Dédelgetnélek… Szeretnélek, […]

Posted by
Posted in

Mi vagyok nélküled

Mi vagyok nélküled   Hogy mi vagyok nélküled?   Félkarú rabló, félszemű óriás, ferde torony, hiányos mondat, csonka gúla, prímszám. Befejezetlen … levél alján.    

Posted by
Posted in

Tavasz

Tavasz Éj leple alatt Zúgó tétova szavak Szívet szántanak.

Posted by
Posted in

Beszél a csend

Beszél a csend Jó most hallgatni a csendet, míg ölelnek táncos fények szívem az örömtől részeg, mámoros perceket sejtet. Átölelném a világot, vállamon forró szél reszket, szerelmet, álmokat kerget, így szítva az izzó lángot. Boldogság lágy dallama száll, együtt oly édes az élet, bágyadt napsugár becézget, egy percre az idő megáll. Szívem dobbanását hallom, visszhangzik […]