Posted by
Posted in

Álmok tüzében

Álmok tüzében Jönnek az álmos, fázós reggelek, nesztelen suhanó ködfellegek, összebújva a meleg szobában reménykedünk egy újabb csodában. Kandalló vörös fényei lesnek, bűvöletbe ejtve feleselnek, kígyókként tekergő lángnyelvei szökő szerelmek rejtekhelyei. Ne menj! – maradj még, te röpke mámor, kell a remény – hogy megtört az átok, újra rám találhat a boldogság, jóleső, szívtájéki borzongás. […]

Posted by
Posted in

Kószáltunk az őszi, erdei ősvényen

(Anaforás) Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra, Igen, mindig mentünk a következő ősvényre, jártunk irtásról irtásra… Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra. Remek levegőben, a madár csivit meg csak a mélységes csendet erősítette, Füleinknek nagy, ritka élmény volt, ahogy csend nekünk szeretetet közvetítette… Remek levegőben, a madár csivit meg […]

Posted by
Posted in

A szívem, neked üzen

(Senrjú) Micsoda csendben, Törekszik utánad… vágy. Itt lemondás nincs. * (Grádics) Van itt nagy remény, Szívember utánad vágyódok, Sok napot meg, végig kínlódok! Ez a szerelmes várakozás olyan kemény, De bizonyítom ezzel, vagyok kemény legény. * (Limerik) Életemben, rád vágyakozok, Mert Te vagy az egy… kit imádok. Ha itt lennél velem, Boldog lenne lelkem… Remélem […]

Posted by
Posted in

Kiléptél belőlünk

Amit én érzek szerelmes szívemben… Te nem érzed, amit én érzek, vagy tán’ érezhetnék? Hidegen, velem mindig, egyedül ezt éreztették. Nem látod te azt, amit én látok az éjszakákban? Szerelmet vizionálok magamnak, magányomban… Az én keblem érzése érted állt ki mindig, És volt, hogy eljutottunk a szerelmes szintig. A szívem, nem felejt el semmit, mert […]

Posted by
Posted in

CUKRÁSZDÁBAN…

Egykor boldogok voltunk mindketten, Te, meg én. Most borzasztóan fáj, Nem esszük többé együtt Kettőnk kenyerét. Amint életed filmje elmédben lepereg, Azt érzed teljesen mindegy, Ugyan úgy bánt, felnőtt Vagy-e, Esetleg kamasz, netán kisgyerek? Vágyom utánad, kínoz a bánat! Minden cselekedetemet megbántam én. Éjszakánként arcod magam előtt látom, Mondd! Miért engedtél el oly könnyedén?! Fényképed […]

Posted by
Posted in

KÖVE(TENDŐ)S ÚT…!

Nap mint nap elmondom, Leírom Neked: Te Vagy a mindenem, Gondolataidat mennyire tisztelem?! Mily nagy az irántad való Elismerésem, szeretetem?! Őszinteséged, tisztaságod, tárgyilagosságod Kérdést sem hagy, Mindig pontosan mutatja az utat. Melletted nem kell kiásni A régen elfelejtett betemetett kutat. ———————————————- Hiába van?!? Építhetsz tárgyakat, kergethetsz vágyakat, Leküzdve martalócokat Emelhetsz házakat, felhőkarcolókat… Száz évekre fennmaradókat! […]

Posted by
Posted in

RÓZSATÖVIS

Az éjjel ismét nálad voltam újra, Csupán az imént, szinte nemrég. Nem gondoltam akkor bajra, sem búra, Mégis mennyire szép gyönyörű emlék! Sóhajtottam, hajnali köszöntőmet Mint szerelmes gerlice óhajtottan Füledbe búgjam, a mélyére súgjam! Nagyon szerelmes voltam beléd. Miközben hajoltam feléd, Egy megszáradt rózsatövis Megszúrta az ujjam. Vágytam rá, hogy újra melléd bújjak, Szerelmed hevétől […]

Posted by
Posted in

VALAKI VIGYÁZ RÁM

Amikor az esti sötétség az éjbe fordul, Odakinn már nincs semmi kékség, Az udvaron komondor mordul. Mikor egy pályáról letérő égitest vagy Munkában megfáradt férfitest A másik irányba fordul, Az édes álom okozta nyál kicsordul… A telefonban még hallja a hangod, Mellette csendesen elúszva Az egyébként zúgó harangot. Közben egyre ritkábban (de) megidéz, Pillája lezárult, […]

Posted by
Posted in

A TENGEREN

A kapitány sétál, a nap épp lemenőben, Egy hazájától távoli kikötőben. A szivárvány mögött meglát egy Nőt, Gondolja: Kell neki …, megszerzi Őt! Megmozdul, elindul, eleinte félénken lépked, Később egyre előbbre halad. Vele együtt agyában egy ismeretlen képlet, Vágyik utána, onnantól nem csak a tudata alatt! Véli, a másik egy biztos kikötő, Megindul felé s […]

Posted by
Posted in

NŐI KÉZ

Amint a Nő egy csecsemőt meglát, Szeme fel, szíve azonnal kigyúl. Szeretve óvja, vigyázva őt feléje nyúl. Ám mást tesz a férfival szemben, Főleg a szerelemben. Ott sokszor másként cselekszik, Belül önmagával harcol, veszekszik, Holott lelke nála is gyakran melegszik. Örömét felejti, vágyait elrejti … Mást súg a szíve, mást mond az esze, Majd mást […]