Posted by
Posted in

Mi vagyok nélküled

Mi vagyok nélküled   Hogy mi vagyok nélküled?   Félkarú rabló, félszemű óriás, ferde torony, hiányos mondat, csonka gúla, prímszám. Befejezetlen … levél alján.    

Posted by
Posted in

Tavasz

Tavasz Éj leple alatt Zúgó tétova szavak Szívet szántanak.

Posted by
Posted in

Beszél a csend

Beszél a csend Jó most hallgatni a csendet, míg ölelnek táncos fények szívem az örömtől részeg, mámoros perceket sejtet. Átölelném a világot, vállamon forró szél reszket, szerelmet, álmokat kerget, így szítva az izzó lángot. Boldogság lágy dallama száll, együtt oly édes az élet, bágyadt napsugár becézget, egy percre az idő megáll. Szívem dobbanását hallom, visszhangzik […]

Posted by
Posted in

Te és én

Te És én A világ Legtetején Egységgé válunk.   Mi  Leszünk Az erő, Szerelemben, Dalban rügyező…   …Pár, És bár Tétován, Lépünk, futunk, Egy a mi utunk.  

Posted by
Posted in

Ilyen a szerelem…

A szerelemről kéne írni… Hogy milyen, milyen is a szerelem? Mert elért – bizony! – engem is! Úgyhogy tudom, milyen. Mégis… hogyan is magyarázzam? Olyan, nekem olyan… olyan, mint a házi rétes. Nnna, és hogy az milyen? Óóóóó, az …hmmm… finom. Nagyon, nagyon finom!!! Utánozhatatlanul finom… Először csak nézegeted: hogy néz ki? – Jóóól!! Mustrálgatod: […]

Posted by
Posted in

Álmok tüzében

Álmok tüzében Jönnek az álmos, fázós reggelek, nesztelen suhanó ködfellegek, összebújva a meleg szobában reménykedünk egy újabb csodában. Kandalló vörös fényei lesnek, bűvöletbe ejtve feleselnek, kígyókként tekergő lángnyelvei szökő szerelmek rejtekhelyei. Ne menj! – maradj még, te röpke mámor, kell a remény – hogy megtört az átok, újra rám találhat a boldogság, jóleső, szívtájéki borzongás. […]

Posted by
Posted in

Kószáltunk az őszi, erdei ősvényen

(Anaforás) Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra, Igen, mindig mentünk a következő ősvényre, jártunk irtásról irtásra… Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra. Remek levegőben, a madár csivit meg csak a mélységes csendet erősítette, Füleinknek nagy, ritka élmény volt, ahogy csend nekünk szeretetet közvetítette… Remek levegőben, a madár csivit meg […]

Posted by
Posted in

A szívem, neked üzen

(Senrjú) Micsoda csendben, Törekszik utánad… vágy. Itt lemondás nincs. * (Grádics) Van itt nagy remény, Szívember utánad vágyódok, Sok napot meg, végig kínlódok! Ez a szerelmes várakozás olyan kemény, De bizonyítom ezzel, vagyok kemény legény. * (Limerik) Életemben, rád vágyakozok, Mert Te vagy az egy… kit imádok. Ha itt lennél velem, Boldog lenne lelkem… Remélem […]

Posted by
Posted in

Kiléptél belőlünk

Amit én érzek szerelmes szívemben… Te nem érzed, amit én érzek, vagy tán’ érezhetnék? Hidegen, velem mindig, egyedül ezt éreztették. Nem látod te azt, amit én látok az éjszakákban? Szerelmet vizionálok magamnak, magányomban… Az én keblem érzése érted állt ki mindig, És volt, hogy eljutottunk a szerelmes szintig. A szívem, nem felejt el semmit, mert […]

Posted by
Posted in

CUKRÁSZDÁBAN…

Egykor boldogok voltunk mindketten, Te, meg én. Most borzasztóan fáj, Nem esszük többé együtt Kettőnk kenyerét. Amint életed filmje elmédben lepereg, Azt érzed teljesen mindegy, Ugyan úgy bánt, felnőtt Vagy-e, Esetleg kamasz, netán kisgyerek? Vágyom utánad, kínoz a bánat! Minden cselekedetemet megbántam én. Éjszakánként arcod magam előtt látom, Mondd! Miért engedtél el oly könnyedén?! Fényképed […]