Posted by
Posted in

A szívem él

Szív Dobban, Lét koppan, Életre kél A lélek szentély.   ***   ***   ***   Ha a szívem a tét, Azt nem adom! Ha csak gyűlölet él, Hát feladom!   Az én világom Frissen szeret, Napkelte után Jő a kikelet.   Ennél alább  Nem adom! A gyalázatot Messze eldobom!   Egyenesen nézek Az égbe […]

Posted by
Posted in

Fej…

Fej-sorozat 1. Itt-ott Nyakán a feje. És lehet:  kézbe fogja. Hol vajon helye? 2. Fejbenne Fejben az agy van. A szív pedig dobogjon! Vágd le hajunkat. 3. Barátság Levágott fej is: öleli testet-lelket. Vagy csak a lelkét.

Posted by
Posted in

Gyémántkönnyek hullanak

  Gyémántkönnyek hullanak a Földre. Peregnek, potyognak hideg göröngyre. Hallgatom: koppannak, esnek az útra, szomorú könnyek a Földre hullva. Sírok, csak sírok, zokog a lelkem, nélküled szívem hova is tettem? Karodban lenni, átölelni téged, szerelmem izzón lelkedbe égett. Kifolyik, kipereg, múló az érzés. Tenyerem arcodon, simítva becézés. Számon a csókod, lángot szít a szívben, Ragyogó, […]

Posted by
Posted in

Temető

Temető Ablaktáblák szívzörején játszik a szél, orgonál; hattyúk dala búg az éjben, a fehér köd már szürkén száll – kéményfüst és szív-dohány illata vegyül vele. Juharágak karjai közt suttog halkan a magány, sírkövekbe vésve nyögnek a holnapok, lefejezve már – hóhérjuk volt a galád idő… S főként te magad. Hallani még: almák sírnak, az asztallap […]

Posted by
Posted in

A halál gyereke

A halál gyereke Csöpp gyermek, ő kézbe fog, szépen és elvezet sápadó csillag mellett a Csöndvégtelenségbe. Ez hát az Elmúlik? Oly furcsa! Épp mintha semmink se történne. Csöpp gyermek-és néz terád sírva. Harctéren is van halál. Hangos? Ágyúgolyó zúg? Lehet, hogy nem. Csöpp gyermek egy késre tűz és visz. Vesztőhelyütt is halál járhat… Földön kötél, […]