Posted by
Posted in

Négy évszak

A tél mozdulatlan, fagyos, Tavasz, bizsergős, csiklandós, Nyár, rekkenő, sikamlós, Az ősz meg esős, borongós. Budapest, 1997. március 4. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

Cseresznyevirágzás

Cseresznyevirágzás Rózsaszín szirmok földön hevernek, sugárkoszorút a nap fon köréjük, opálos fényekkel keverednek, ölelkező fák borulnak föléjük. Újjászülető örök természet, míg múló időként peregnek szirmok, rövid életük derűs csendélet, fák csipkeköténye őrzi a titkot. Hullámzik, ringat a tavaszi szél, virágos ágakon ezüst hold oson, selyemszőnyegen illan csillagfény, megakad egy percre égi mosolyon. Nem álmodok, rám […]

Posted by
Posted in

Már…

Látszik, hogy ideér a tavasz… (Senrju) Már látszott, hogy a Mezőn, nyílnak virágok. Jó volt élveztem. * Láttam szépséget, Gaz-féléket, halomban. Orromban illat! * Jó levegőn, jó Volt… virág kezdemény… volt. Illat és látvány. (3 soros-zárttükrös) Már látszott, a legelő virágai nyíltak, Egyre szebbek színhalmazok, megmutatkoztak… Már látszott, a legelő virágai nyíltak. A réten már, […]

Posted by
Posted in

Ébredő világ

Ébredő világ Húsvét napján tűnik a sötétség, reményt ringat a végtelen kékség, csend van,- olyan tiszta, ártatlan csend, feltörő fohász szívünkben örvend. Érte, ki felvállalta bűneink, ki átérezte szenvedéseink, meghalt értünk,- bukott angyalokért, múltért, és eljövendő napokért. Mi még most is a bűn korát éljük, hiába volt az áldozat értünk, teremtett világunk pénzt hajszolva, nem […]

Posted by
Posted in

Tavasz

Tavasz Éj leple alatt Zúgó tétova szavak Szívet szántanak.

Posted by
Posted in

Gyötrő tavasz

Gyötrő tavasz Konok bazalt fellegek kaptatnak az égen, alant a föld mégis az aszálynak hódol. Nyárrá vénült a tavasz, nem olyan, mint régen. Esőkről lódít, és holt szirmokból jósol. Lázas magányán tűnődik a kies utca, nyomasztja a veszni vágyó esők képe. Csend szövi napjaink és van, aki azt súgja (mert már fáj a térde) Vállaljuk […]

Posted by
Posted in

Kétségtelen…

Évszakváltás… Nem kétségtelen, hogy jön-e a tavasz. És vajh’ mikor érkezik? Vagy fáradt még a tél, mi kétségtelen! Jó idők már fékezik. Látom a kutya bundája sem nő már, minek is.. annyira, Szamarunk is sokat iázik, csak telne már egy pacira… Még a télen nem hógolyóztam, és ez nagyon hiányzik, Ami nem csoda, ha a […]

Posted by
Posted in

Tavaszi haiku csokor… 6.

Állatvilág Éter! Madárdal! Földön, sok bogár futkos. Méhraj a fénybe. * Parkban ott ül már, Illathozó langyos szél. Boldog méhrajok. * Fűben, zene szól, Tücsök, nekünk hegedül. Zöldes sarjadás… * Újraéledtek Hangok, kertet betöltik. Tücsök ciripel. * Tücsökhang, cirip Hallik kerti zöld fűből. Fűnövés zaja. * A nád a széllel Kekeckedik, ujjat húz. Nádirigó ül. […]

Posted by
Posted in

Tavaszi szél

(3 soros-zártükrös) Szélvihar, öt ujjal tépdesi az erdőt, Döntené a sziklát… de nem éri át őt… Szélvihar, öt ujjal tépdesi az erdőt. Hűsége töretlen, minden évben visszatér, Elmeséli nagy hangon, téli nyugvás mit ér… Hűsége töretlen, minden évben visszatér. Most, hogy megjött, vasaltsarkú, döngő léptekkel, Egyből dühöngött, nem törődött erényekkel… Most, hogy megjött, vasaltsarkú, döngő […]