Posted by

Nagyapa Trianonja 

Ahol a Fehér-Tisza a Feketét táplálja Nagyapa Trianonja  Nagyapa – Dohanics János (1893–1979) – a Kárpátok öleléséből jött, a régi magyar haza legszéléről. Szülőfaluja, Ötvösfalva (Zalatarevo) a máramarosi bércek, a Hoverla (2050 m) és a Pop Iván (1940 m) árnyékában húzódott meg. nem messze a Tisza forrásvidékétől. E világra a ruszin szavak eszméltették; a magyar […]

Posted by
Posted in

Trianon-értelmezések

A gyászlobogótól a nemzeti összetartozásig A Trianon-metafora színeváltozásai Az elmúlt száz eszteendő irodalmát áttekintve a Trianon-metafora értelmezési horizontján számos olvasattal és metamorfózissal találkozhatunk – a magyar történelemben bizonyára a legtöbbel. A sokszor hangoztatott szentencia: Magyar az, akinek Trianon fáj, önmagában igaz, de az okok és a miértek, a szándékok és a következmények nagyító alá helyezése […]

Posted by
Posted in

TRIANON 90 éves

Ma van, hogy 90 éve, apróztak, eltapostak, Földünket szétszaggatták a nagyhatalmak. Csak úgy kedvességből, rendcsinálás okán, Kényelmesen úszva, kisebbség haragján. A győztes minden visz, ezt szokták mondani, De nem kéne világot fölfordítani. Úgy viselkedtek, mint csorda a vetésbe, Úgy tűnik elintézték hazát örökre. De hazánk az óta is a magyaroké, Isten segedelmével még az övéké. […]

Posted by
Posted in

Trianonban a hazát…

Trianonban csonkolt lett a hazánk, A döntéskor, nem szólt senki hozzánk. Magyar vagyok, szeretem a hazámat! A háborúval nem változott más, Csak jött diktatúra és semmi más. Magyar vagyok, szeretem a hazámat! Kilencvenben, lett volna nagy váltás, De nem lett az, csak pénz totalitás. Magyar vagyok, szeretem a hazámat! Jaj, ha őseim felébrednének, Vissza is […]

Posted by
Posted in

Trianon a rákfene…

(Senrjon) Manapság, sajna divat, Megtagadni a szülőhazát. Világváltozás! * Bennem pedig szeretet, Nem csökkent, nem múlt… ez mit számít? Ember csak romlik. * Világpolitikának A vég-áldozatai lettünk. Sorsban ártatlan! * Vinnyogva üvölt élet! Miért csak mi vagyunk hibásak? Nem törölhető… * Trianonban, szaggattak, Világpolitika letarolt! Ország tördelés. * Trianon lett rákfenénk! Nehogy már eltagadjuk múltat! […]

Posted by
Posted in

Trianon óta is…

Viharos szél borzolja ráncomat, Viharcseppek lemossák arcomat. Villámfény villan, pont szemtől szembe, Esőfelhők lógnak, majd’ szemembe. Csonka testünk érzem, tovább sajog, Bizony marad, örökké fájni fog. Trianon volt a csonkoló műtét, Ott taposták meg a magyar szívét. Évszázadokon át volt kitartás, Soha nem süllyedt el, e vitorlás. Trianon óta is van kitartás… Istenem! Kiáltunk, hogy […]

Posted by
Posted in

Urak, ti döntnökök…

(Anaforás, halmazrímes) A gonoszok ránk telepedtek, A gonoszok körbeöleltek! A gonoszok bekebeleztek. A gonoszok el nem engedtek. Még most sem lehet büszkének lenni, hogy ez továbbra is a mi hazánk! Még nem győzött a feledést ránk erőltető, feledő emlékezet! Még a nagyok, most sem értik, amit elvettek… az nekünk hazánk! Még a nagyok most is […]

Posted by
Posted in

Van még a hitünkből

Trianont nem feledhetjük… Van hitünk, még van egészségünk. Mi okunk van, hogy mégis félünk? Mindenünket elvették, elorozták, „Lassan a nevében miénk az ország…” A fájdalmunk biz’ égig érő, A fél világ vesztünkre leső. Istenünk! Szemed fölülről sirasson, Istenünk! A lelked hozzánk hajoljon. Istenünk! Nem sok, amit kérünk: Kérünk, ne engedd folyni vérünk. Istenünk! Lassan elfogy […]

Posted by
Posted in

Csakis

Siratom a történelmet a régvolt múltat, Nem szeretem az életet, az elvadultat. Történelem persze nem önön hibás, Emberek csinálják, hibásak… ki más. Nem jó ez így, rossz a társadalom, Hogy minden szép és jó lesz, csak álom, Mocskosok az egyes emberek is, Az egyedek felelősek… csakis. (3 soros-zárttükrös) Ilyen emberek fogták a fűrész nyelét Trianonban, […]

Posted by
Posted in

Én voltam

Én voltam Itt van Trianon. Néz mint ősatom. Győztes(?) iralom. Én ezt akarjam? Szól a Hatalom: Alá-íratom. Igen, hatalom. Igen, láthatjuk. Fegyver válladon, követ hulladomb. “Hazád célozom, hiszed ezt vajon?” (“Nála a bomba! Tartja… eldobja?…”) … Mozdul a karom. Serceg a lapon. Összekarcolom. … Mért sírsz, hazarom? “Jő még szép napom?” Ne légy sírhalom! S […]