Posted by
Posted in

Generációk!

Meditálás a létezésről… Mondják, hogy az öregember, nem vénember! De már sokféle betegségek kínozzák, fáradt. Igen lecsökkent már az élete… Meder Amiben haladt, már nem találja a holtágat. * Fiatalon, juj, De szép az élet! Múlik… Sok bolondozás… * Nyugdíjasnak az éhkopp az élete, részben. Már nem hisz a segítségben, ilyen talán nincs is… Orvos […]

Posted by
Posted in

Révedek…

Avagy az öregedés filozófiája… Fázósan ülök, fogam is összekoccan, Révedek. Szemezek a semmivel hosszan. Hallom, mások nem is ismerik a semmit. Értem, de én meg miért? Csak? A mindenit… Ma tettem: telefonáltam, szervezkedtem, De nagy elutasítás lett osztályrészem. Egyre jobban látom, bennem van a hiba, Tán’ korcs vagyok, mint egy törött szárnyú liba. Én is […]

Posted by
Posted in

Ha az ember…

Ha az ember jő, hát jöjjön. Ha az ember lő, hát lőjön. Ha az ember nevethet, hát nevessem. Ha az ember szerethet, hát szeressen. Ha Isten segedelméből nem kell semmit félnünk, hát ne féljünk! Ha Isten engedelmével emberként élhetünk, hát úgy éljünk! Vecsés, 2012. július 17. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A vágy bizsergése… 4/4.

Hol vagy már, kedvesem? Vágyam irányít, nagyon rejtelmes eme világ. Hiányzol, régen voltál, testemben, vajon, mi rág? Gyere már, várlak, remegek érted, csillagvirág. Élek én tökéletes, reális vágyakkal, De nem bírok az üres konyhaasztalokkal, Várlak már én tégedet… tele tányérokkal… Agyam és a testem már annyira vár… Sőt, szerelem ösvénye is miránk vár… Közelséged old […]

Posted by
Posted in

A vágy bizsergése… 3/4.

Hol vagy már, kedvesem? Ó, te borús felhő már, látásod is szívet elszorít. Ó, kedvesem, ha itt lennél és az ölelésed szorít… Ó, te felleg, minek vagy fejem felett, rád én nem vágyok. Ó, kedvesem, már majd’ megőrülök, rád, annyira vágyok! A létem előjött, minden csak bőn dübörög bennem, Nem vagy itt, amire vágyok minden […]

Posted by
Posted in

A vágy bizsergése… 2/4.

Hol vagy már, kedvesem? A vágy bősz bizsergése lúdbőrösséget okoz, Ha nincs ott a partnered, az élet ezzel pofoz. A gondolatok is nehezülnek És nagyon vaddal kiegészülnek… Csak egy éjszaka, a földöntúli boldogság, De élet, ha nem adja, lesz elkárhozottság. Kérdések halmozódnak, igazi válasz nélkül, Bennem a vágyódás, katasztrofálisan mélyül. A bizsergés, eluralja eremet, Forróvá […]

Posted by
Posted in

A vágy bizsergése… 1/4.

Hol vagy már, kedvesem? Európai stílusú haikuban… Vágy bizsergése, Lúdbőrösséget okoz. Nehéz lélegzet * Megnehezülnek A gondolatok. Érzők! Tehetetlenség. * Oly’ földöntúli Boldogság, szeretgetni! Beteljesülés. * Gyűrött lepedő, Tán’ vasalásra szorul. Idő rablása. * Másnap ismét csak Kívánalom lényege. Megint lepedős! * Gyötrő bizsergés, Napközben is támadó! Libabőr levét… Vecsés, 2016. július 21. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Filozófia a szerencséről

Hétköznapi pszichológia Kinek sorsa, hogy alakul, érdekes, Ki tudja, élni vajh’ miért érdemes? Persze ez a kérdés csak elméleti, Pro és kontra válasz, csak hitvitai. Nézzük az ember életét, mi adott; Lét jelenti az ötven százalékot. Ehhez ember, tanul, képezi magát, Ez jelenti össz. harminc százalékát. Marad még a százhoz húsz százalék, Ez a szerencse, […]

Posted by
Posted in

Lélekút kanyarok

Az élet engem, mint titkos kokottot, folyton kompromittált, Aztán meg, hogy tegyek, ne tegyek, vagy eltűrjek, még asszisztált. Így sokat voltam, oly’ lélektani helyzetben, Hogy kintet a saját sorosomból nem leltem. Élet keményen haladt, csattogott, katona csizma lehet rajta, Testem, meg csak ment utána, behúzott nyakkal, mintha húzná pányva… Bizony, hogy, hogy nem volt jó, […]