Posted by
Posted in

Bella

Óh, te Drága nagy-mellyes Bella, Fölvinnélek a Parnasszusra! Parnasszus? Mit nekünk! Jobb, ha ölelkezünk. Megdolgozlak. Légy munkám tárgya! Kedves, a modorod igen nyers! Ha szeretsz, légy bár hozzám decens! Remélem csak heccelsz, Mert nekem te kellesz! Ölelj hát, szeress és dédelgess! * Nos, Bella? Megindultas vagyok, A nyomomban is vágyat hagyok. Te itt állsz előttem, […]

Posted by
Posted in

Make Up

Csak Te láthattad arcomon – hiszen nincs több ily make up – mit lázasan fest a gyönyör s lepelként terül rám a kéj ziháló éjszakán söpör a vágyam a holdudvaron – és csak Te hallod sikolyom. Csak Te láthattad arcomon – más elől mindig rejtve volt – mit szemérem burkolt, titok voltam, s megfejtettél engem […]

Posted by
Posted in

Maradj velem

Elválni tőled oly nehéz. … Füledbe súgom, szeretlek. Arcodat simítja most a kéz, Édes szerelmem, Ne tedd meg! Maradj velem, karomban hadd tartsalak. Maradj velem, hisz oly kevés már a nap. Lehunyt már az élet dele. Találkozásunk alkonyat, ne bánja senki se. Lenyugvó napsugár melegén, lobbanjon szikrát a Te meg Én.

Posted by
Posted in

Csupáncsak egyszer

Csupáncsak egyszer! Soha nem ivott tejet. Soha! Gyerekkorától fogva. Csakugyan nem. Soha. Egyesegyetlenegy kortyot, csepet sem. No persze, a tej erős, egészséges. Túl azon, hogy minden, minden egyes, de minden egyes ízlelőbimbó számára mennyei látvány és idilli zene. Édes illat? Az is. És fehér, frissen pottyant szűzi hó. Fehér, mint a színes, szép ceruzákat váró, […]

Posted by
Posted in

Vágyálomban… káprázat

Lázálomban… ábránd Érzés él, szunnyad! Nem fél, a széllel szárnyal. Érintés hiány. * Érzés felébred, Szellő, vad széllé éled! Szív is bizsereg. * Simogatásod Észveszejtő, remegek! Vesztő élvezet… * Térdem már inog, Szél száll, minket nem kímél. Simítom nyakad. * Vágyam, már ébred, Csókod, szinte már érzem. Meleg a nyálad. * Szerelem vihar Képében tépem […]

Posted by
Posted in

Létkérdések!

Közöny, irgalom, Nem épp’ édestestvérek. Élet, középút! * Lélek is szorong, Ha már a bűn az érték. Mivé lesz világ? * Szép lett a csúnya! Döntésképtelen nyerő! Világ, fejem áll… * Csoda várása! Káprázat, csodás varázs! Kaleidoszkóp. * A kálváriám Keresztje, magával von… Megdicsőült sors. * Harang, halkan kong, A szava, hitre hívó! Megdicsőülés. * […]

Posted by
Posted in

A világ tetején

Egy hegy tetejéről beláttam Az igazi valóságot, Az ember életében lévő Összes boldogságot.   Sima víztükrön Megcsillanó fényt, Sűrű nádat, kacsákat, S millió rejtélyt.   Eget átszelő madarakat: Ó, azok a rikoltozó sirályok! Szabadjára engedik hangjukat, Magamnak is ilyesmit kívánok.   Hogy lehessen mindent, Lehessen örülni, Az élettel szárnyalni, És harsányan nevetni.   Lehessen mások […]

Hadd feledjem
Posted by
Posted in

Hadd feledjem

  Csak azt feledném, azt az éjszakát! Áldott felejtés szárnya alá vegye a szél vágyaim kielégült sóhaját. Szájam zugában még ott csorog, édes a méz. Szerelmem a gomolygó ködbe vész remeg a test s a lélek zokog, csipkéz a múlt. Mindennek ára van. A feledést nem adják csak úgy az álomvilágban. Értelme nincs szép mese. […]

Posted by
Posted in

Szellőtánc (Evokáció József Attila Klárisok című versére)

Szellőtánc a hajadban, tükör fénye a tóban. Árvalányhaj, árvalányhaj a szólam. Gyöngyvirág a szívedben, fehérség a lelkedben. Virágkehely, virágkehely a fényben. Ringó csípőm járása szívemnek a várása, karjaimban halk gondolat hárfása. Ringó csípőm járása részeg vágy a látása, karjaidban forró szelek zúgása.