Posted by
Posted in

Kuszáltan vágyó

Szétszakítanám Csiricsáré Gyászruhám… Ki meglátja… Bolondnak tartana. Zúgó áradat, vágyam, Rád nézek, fölmegy lázam! * Régen vágyok domboldaladra, Boldogan feküdnék hasadra. Élveznénk, Kéjelegnénk, Testelegnénk… Virágillatban porig égve, Testileg, lázasan-égve. * Jöjj egyszer édes, Nem lesz negédes, De fölséges. Kutadból itatva… Vágyad csúcsa? Kuszált-vágyó, Imádó! Vecsés, 2019. április 26. – Kustra Ferenc – Erotikus jellegű Septolet […]

Posted by
Posted in

Várlak, ó, Henrietta!

Gyere várlak, ó, Henrietta, Te vagy szívem megszállottsága. Tudd, hogy testemé is, Megőrülök… csakis. Légy közelembe Henrietta. Vágyamnak csúcsa vagy, Lélekharang kondul… gyere. Kar közelben legyél. * Imádnám már cickód a számba, Nyelved nyalogatnám a szádba. Simítanám hátad, Csókolgatnám nyakad. Öledbe nyelvem behatolna. Istenem, ha én már Játszhatnék izgi testeden… Nyalogatnám hátad. * Élvezném a […]

Posted by
Posted in

Alig uralkodok magamon

Most megmagázom magát… Vágyom, hogy csuszogjak, a hason, Alig uralkodok magamon… Maga oly’ őrjítő, Gyűrődő lepedő… Férjezett! És az én farkamon? Hason csúszni jó! Alig várom! Legyen takaróm, azt imádom! Őrjítő a méret… Magához igézget… Most időm van… Csak Önt kívánom! * Nem bírom viselni, hogy másé, Velem kéne a hacacáré… Hasunk, egybeizzad, Lelkünk összeakad. […]

Posted by
Posted in

Zsarátnokzokogás.

A szél hátán járnék, ha hagynák, Könnyemet kicsalják a hangyák. Késem csak arra jó, hogy vágja A kezem… lassan hűl a máglya. Már lecsendül a vad lobogás, Már a vízben nincsen zubogás. Tűz már csak parázslani látszik, Zsarátnokzokogás hallatszik. Legnagyobb tűz is leég egyszer. Hiába rakunk rá ezerszer. Meleg, belefullad hamuba, Szél meg szétszórja… a […]

Posted by
Posted in

Hangos szél… végigsüvölt

Hangos szél… végigsüvölt a háztetőn, Dübörögve… mint lovas had a mezőn. Engem üldözne, de én lekushadok, Védelmet ellene, sehol nem kapok. Elvagyok, mint cirkáló a tengeren, Egy csóró pórnép vagyok a végeken. Én lennék más… pici szerencsém volna, De nincs (!) csak a pech szól… utolsó szóra. Már kitörnék, mint bika karámjából, Mert már elegem […]

Posted by
Posted in

Északnyugati Átjáró

Keresem az Északnyugati Átjárót, Mint az életbeli egyetlen folyosót. Kitörés lehetőségét, keresem… várkaput, Mert ha nem találom meg időn belül, úgy kaput. Az Átjárón túl biztosan van Kánaán De legtöbbünk nem jut oda csak az álmán. Itt a letarolt puszta síkján már fű sincs, Mert mi aranyásók várjuk, lesz-e ott kincs. A nagy keresésben már […]