Posted by
Posted in

Lehetek én…

Lehetek én… Lehetek én író, A sorai közt igazat síró. Vagy lehetnék költő, A sorokat ügyesen összeöltő. Lehetek akár festő, Az értő szemeknek ingert keltő, Vagy mondjuk zenész, A hangokkal oly könnyed és merész. Lehetek még filozófus, Nagy gondolkodó, vagy teológus, Hős ki megmenti a világot, Vagy egyszerű kertészként, Ültethetnék virágot. Ügyvéd vagy orvos, Földműves […]

Posted by
Posted in

Vászon

Először azt mondtad, jó lesz a szürke, itt-ott fehérrel ecsetelve. Aztán zöldet akartál, és kék eget, azután rózsaszín felleget. Utána még szebb kellett: izzó sárga, napocska szivárványba zárva, majd lilára vágytál, és még lilábbra, sőt, hogy legyen új szín kitalálva! Utóbb vöröset követeltél, bíbort. Lángoló szívemből vér folyt… Mártottam, húztam, űztem az ecsetet, ám… egyszerre […]

Posted by
Posted in

A kozmosz éneke

Felhangzott a dal a Teremtő lantján, S megmozdult a világ. Az addigi dermedt némaságot Erő hatotta át. A sötétből fényesség lett, Csendből szimfónia. Csillagok és bolygók szálltak Titkos útjaikra. Dicsőségben ragyogtak fel Óriás csillagrendszerek, Üstökösök csóváikban Vittek üzenetet. Kettős csillag kering messze: Egy akkordból jöttek, Egy dallamot énekelnek Kezdettől örökre. Egyik néha mást is akar, […]

Posted by
Posted in

Korona

Ember! Vedd le a koronádat, s hajolj le a porba! Az arcodat az alázat tán tisztára mossa… Amikor majd megtérsz, tekints úgy a létre, hogy a Föld, amin élsz, felsóhajtson végre. 2020. március              

Posted by
Posted in

Folyton kerestelek

Talán a Nappal jöttél, talán a széllel, talán álom szőtte szikrányi reménnyel. Talán az ég hozott, talán a sors adott, talán csak érezted, mindig, hogy itt vagyok. Folyton kerestelek – Istenem, de régen! -, csillagok között a csillagfényes éjben, álmaimban, szép tündérmesékben, bárányfelhők fodrán, derűs, tiszta égen. Könnyű nyári zápor hűs leheletében, csordogáló patak vízcseppenésében, […]

Posted by
Posted in

Hajléktalan

Világ végének eleje vagy tán a széle, nem is tudom – ahol lakom. Viskóm egy széttépett ponyva kiszolgált rongya, bitorolom – abban lakom. Pislogva dűlök a priccsre, társam egy bögre, benne borom – vele lakom. Gyomromnak szüntelen éhe kiűz a térre, s a fájdalom: Mért így lakom?! Kiégett katlanom télre összerogy: vége! s én nem […]

Posted by
Posted in

A “boldog ember” boldogtalansága

(Móricz Zsigmond: A boldog ember c. műve alapján) Legénykorba’ minden jó vót! Buzgalom és virtus megvót! Osztán mire megvénűtem, boldogságom veszejtettem. Mer’ a világ zsebrehajló, sóvár, mint a kikoplalt ló. Így izenget, ilyenformán: nyútóckodni lassan-formán! Én a dógom jól végzettem, fődbirtokot is szerzettem. Mán meg kódusbotra jutok?! Mint asszonynép, búsulgatok… Gyermekem mind szóra hajló, feleségem […]

Posted by
Posted in

Az emlékezet útja

Amikor fiatal még az emlékezet, ott van mindig veled, megtoldja csendedet. Rendre előhívja, ami lakik benned, felidézi a ma, s tegnap történteket. Azt, mikor anyukád szeretett és óvott, azt, ahogy felhőtlen, vidám gyermekkorod komolyabb időkbe szépen átballagott, és jól emlékezik, mikor erős karod gyermekeket nevelt, ölelt és ringatott. Azt, amit tanultál, naprakészen tartja, soha be […]

Posted by
Posted in

Áradás

Eső esik, s megint jön, mindjárt itt a vízözön! Ázott hátú világ arcán szánalomért foly’ a könny. Zuhog, ömlik, árad, önt, elmossa-e a közönyt? Görnyedt hátú világ láttán kegyelemért sír a Föld!

Posted by
Posted in

Sírva síromnál ne állj!

Könnyek közt síromnál ne állj, nem vagyok ott. Lelkem messze jár… Szeleknek szárnyán szállok én, követlek csillogó hópihén, szitáló langy eső neszén. Élet vagyok szárba szökkenő magban, hajnali csend egy sokat ígérő napban. Veled lakom, csak messze, fent, ahol madárraj őrzi a végtelent… Ragyogok éji csillagfényben, megbújok nyíló virágok kelyhében, bezárt szobáid hűs csendjében, madarak […]