Posted by
Posted in

Kozmotista vers

Mindenhol 1 Az élő kozmoszért   Itt van ez: bolygócska. (Lehet hold… üstökös…) Az összes. Mind között. Elbújt mind lakója? Vagy messzi járhatnak? Meg sose fogantak!   Itt van ez: égitest. Magányost. És ürest. Ezért: Halljátok szavaim. Mindenki hallja, ím!   Bolygó, hold- figyelj jól. Mindene neked szól. Hallgasd és megtegyed mind! mi, mit kell […]

Posted by
Posted in

Kozmotista vers

Mindenhol 2 Az élő kozmoszért   Íme, itt: a csillag. Mily szépen csi-csillog. Mily szépen világít. Bennünket elámít.   És forró mint a tűz. Nem éget. El nem űz. Hol vannak Földjei? Ne mondd, hogy nincs neki!   De sajnos, nincs egy se, hiába keresve. Hát akkor figyeljen. Megmondom, mi legyen.   Te, csillag, figyelj […]

Posted by
Posted in

A mindenségről valami

A mindenség és mi   -A kozmosz(ok)ról-   1. Gigász? Továbbnagyítjuk… Sötét? Világosítjuk… Hideg? Fel-felhevítjük… Üres? Kopár? Sivár? Velünk telítve! Néma? Szótlan? Csendes? Visszhangoz minket! 2. Továbbnagyítom. Világosítom. Fel-felhevítem. Velem telítve. Visszhangoz engem. 3. Vagyunk mi ő. Gondolatja, szíve,lelke. Költözz csak be ebbe testbe.

Posted by
Posted in

Megtörténik

Megtörténik -Milyen sápadt most. B mondta, felmutatva a holdkorongra. Ami, jegyezzük meg, valóban haloványabban pislákolt mint a megelőző napokban. Pedig telihold volt. -Ti is látjátok? -Sápadt-felelt rá A. Mindenesetre így is olyan érzésük volt, hogy őket nézi. Főleg A-nak. A göndörhajú, pufók arcú, édesszemű A-nak. Tíz esztendeje dacára feltűnően éleseszű volt. Nem maradt el mögötte […]

Posted by
Posted in

Kellemes rokonlátogatás

Versben és európai stílusú haikuban… Van, ki tényleg őszinte szándékkal közelit a természethez, És a találkozás olyan, mint kellemes rokonlátogatás. Én bízok benne, kevesek állnak közelebb az enyészethez, És megmutatják, hogy ez nem kötelező üzemlátogatás… Védd környezeted, A Föld, ezt meghálálja. Utódokért is! * Mi részesei Vagyunk a mindenségnek! Utódaid is! * Ember, főemlős, De […]