Posted by
Posted in

Én balga, reménytelenben reménykedek…

Öregségemről… ez most vízióm? Hmm… lehet, hogy őrült vagyok, mert öregen is reménykedek? És még, ezt is titokban teszem, mint a kicsi gyermekek? A Remény Állandó. Vagy te idős, Vagy apró gyermek. Nem Merem Reményem Felfedni. Még Őrültnek hisznek! * Miért nem akarom észrevenni, hogy a halál már itt kaszál, Miért nem hallom, hogy a […]

Posted by
Posted in

Jó társaság a magányom…

Vizionálom, hogy vele sosem vagyok egyedül… Nekem a magányom a legjobb társam, Így nem vagyok egyedül, ő a váram… Ahogy botorkálok az utamon, Elmém csak köröz, nagyon kutatón… A szívem folyvást csak remél, De meddig tart ki a remény? Körbenézek, mint senkiházi, Koldus jön szembe, nem akárki! Mind a ketten csak éhezünk, legalább a jó […]

Posted by
Posted in

Végre itt vagy… sötétség!

A víziós eszmefuttatást versben, apevában, haikuban és 10 szavasokban írta a szerzőpáros. Végre megjött a sötétség, őt én nagyon várom, Hogy teljesen alám kússzon, az nagyon is álmom… Őt Várom, Kívánom! Sötét ölel… Oly’ édes álom. Sötétség… csendben Ölel, majd belém merül. Mily’ édes álom. Sötétség honol, csak őt várom, Teljesítse vágyam, csupán arról álmodom. […]