Az ősi grafika a karcolás és a vésés, a körvonalakat alkalmazó rajzművészet őse. Az őskori festmények tárgya kezdetben állat- és emberábrázolás, célja vadászmágia, termékenység varázslat, szertartás. Színezőanyaga - színes földek, növényi nedvek, korom, szén, ásványokból őrölt festékpor. Kötőanyaga - vér, gyanta, tojás, méz, zsír tartalmú anyagok.
Az állatábrázolások pontos megfigyelés alapján készültek, a körvonalaknál felhasználták a sziklafal természetes egyenetlenségeit. Fontos szerepe volt a látomásnak és beleélésnek is. Ebben az időben kevés az emberábrázolás, ha elő is fordul az alakok álarcban vannak vagy fej nélküliek.
Lascaux
Az altamirai barlang falfestményei Kr.e. 15 000-10 000 Altamira, Spanyolország A paleolitikum művészetének leghíresebb felfedezései az altamirai barlang, mennyezete 18 m hosszú és 8-9 méter széles. Mennyezetét sziklakiugrások és mélyedések borítják, ezek mindegyikére egy bölényt festettek. A szikla természetes domborzata felerősíti a kuporgó, ugró és dagonyázó állatok mozgását. A hatás lenyűgöző - mintha hullámszerűen mozgó, viharzó csorda vetné magát a nyugodtan álló, többszínű nagy szarvastehén lábai elé. Bekarcolt és festett (fekete, barna, okker földfestékekkel) bölényeket, vadlovakat, szarvasteheneket találtak még itt, különböző pózokban, sőt még haldokolva is. A készítők a színhasználat során is figyelembe vették a szikla formáit, így a fény-árnyék hatás miatt a festmények plasztikusabbnak tűnnek. Ezek a falfestmények a freskófestészet őseinek tekinthetők.
"Pontozott lovak" táblája, Pech-Merle-i barlang A mágikus eljárások a "hasonlóság" elvén alapultak; azaz a festett kép és az ábrázolt valóság lényegi azonosságának elképzelésén. A sziklafalra festett vadló fölé emberkéz lenyomata került - talán az előlegezett birtokbavétel jeléül.
Szibéria - Az Angara völgyének barlangfestménye A barlangfestmények és sziklarajzok jellemzői: profilnézet (oldalnézet); jellemző formák; mozgásábrázolás; biztos vonalvezetés; a tudatos kompozíció hiánya; takarásos térábrázolás. Hasonló sziklafestmények nem csak Európában, hanem pl. Dél-Afrikában is találhatóak (Tasszili-hegység, neolitikum kb. i. e. 5 000 és 2 500 között.) Itt már megjelentek a természeti erőket irányító felsőbbrendű hatalom jelképei - személyes formája, félelmetes külsejű démonok alakjában. A jégkorszak vége felé a vonalak összefogottabbakká váltak, az alakok mozgékonyabbak lettek, veszítettek két kiterjedésű merev kötöttségükből. Ez képviseli az őskori művészet tetőpontját. Az őskorból fennmaradó festészeti emlékek:
|
Lascaux-ban egymás mellett láthatók vésett rajzok,
fekete, barna, okker, vörös, lila színű festett állatok, azok a nagy testű,
vastag bőrű állatok, amelyekre az ősember legszívesebben vadászott (vadló,
bölény, mamut, stb.). A sziklaképek keletkezése i. e. 13 500. Egyszerű
vonalvezetés, kezdetleges technikai eljárások és a jellegzetes "csavart
perspektíva" alkalmazása a jellemző. Az állat teste profilban jelenik meg, míg a
szarvakat vagy agancsokat szemből ábrázolják. A sárga és vörös rajzok általában
régebbiek, mint a feketék. Az ábrázolások, témailag gazdagok: terhes állatok,
mozgásábrázolások, vízen átúszó szarvasok, bölények, pálcika emberek. Az
"Ősállatok termének" alakjai igazi mester művek. Az ősember életét meghatározó,
vadászat sikerére vagy kudarcára kiható véletlenek elleni mágikus szertartásokra
is szolgáltak a vadászjelenetek. Az emberi alak ábrázolások
gyámoltalanok. Az arcvonásokat alig dolgozzák ki, a profilok torzak, a
testtartás groteszk.
