|
A kezdetek művészetét a természethű állatábrázolások jellemezték. Mai elképzelés szerint, művészetük a mágia szolgálatában állt, a sikeres vadászatot kellett segítenie. Az ember először célszerű, egyszerű tárgyakat készített, szabályosra formált. Kőből vagy csontból készült kicsi állat és emberfigurák jelentek meg. Az állatokat ábrázoló plasztikák és szobrok kifejezetten jó minőségűek és élethű megfigyeléseken alapultak. Az állatábrázolás, amely szorosan összefüggött az ember számára létfontosságú vadászattal, műhelyekben gyakorolt művészet volt, amit varázslók és művészek a barlangok közös kultuszhelyein tanítottak. Ez az állatnaturalizmus kora.
Később az élelemszerző életmód következtében a termékenység gondolata került előtérbe. A termékenység jelképe a nő lett, az általános, mindenekfelett álló nő, a nagy Anya (Magna Mater), mint az élet forrása, aki mindennek a kezdete és vége. A figurális ábrázolások nem gyönyörködtetni kívántak, hanem a termékenységi varázslás szolgálatában álltak. A szobrok többsége agyagból készült, és 30 cm-nél kisebb. A "Vénusz" szobrok jellemzői: a női jellegek eltúlzása - hatalmas domborulatok - túlzottan telt formák, arcnélküliség, vagy az arcvonások alig kidolgozottak, a profilok torzak, csökevényes a kéz, karok és lábak elnagyoltak - általában jellemző az aránytalanság. A nőiesség foglalataként elhízott, az anyaságtól deformált testet jelenítenek meg. A nőket ábrázoló szobrocskák az otthonnal és a tűzhellyel álltak kapcsolatban.
Ausztriában, Bécs mellett talált, mészkőből faragott, talán a legismertebb szobor a Willendorfi Vénusz (kb. i. e. 23 000), csupán 11 cm magas. Eredetileg piros színű lehetett, erre utalnak a rajta talált festéknyomok. Míg a melleket, a hasat és a csípőt jelentősen eltúlozta az alkotó, addig az arcot egyáltalán nem részletezte. A karok, a lábfejek hiányoznak.
A Willendorfi Vénusz mellett néhány kevésbé ismert szobor is fennmaradt. A Bruniqueli Ugró Lovat rénszarvas agancsból faragták, alakját az agancs eredeti formája határozza meg. A Dolni Vestonicei Nőstény Oroszlánra egy égetőkemencében bukkantak rá, az elefántcsontból faragott, mindössze 11,5 cm-es Vogelherdi Ló pedig a legkorábban készített égetett agyagszobor.
A föld sok területén évszázadokkal, sőt évezredekkel később is megmaradtak az ősi kultúra bizonyos szokásai és formái. Például a Húsvét-szigeteken ma is látható régészeti emlék, a 8-10 m magas vulkáni tufából faragott kőszobrok azaz idolok, - faragott bálványok (Kr. u. 1 000-1 600). Kőszobrok, Húsvét szigetek Ezeket az emlékeket a ma embere szobornak tekintheti, mert kőből, csontból, fából faragott plasztikus alkotások. Az avantgard művészek a 20. században merítenek ezen művészetből.
A tisztán absztrakt dekoráció i. e. 15 000 táján keletkezett, olyan múlandó anyagokon mint a fa, a kéreg vagy a bőr. Az első kerámiákat puha agyagba hegyes szerszámmal készített beszurkált és bekarcolt minták tarkították. Sematikusan rajzolt kőszáli kecskéket és erősen stilizált ember figurákat tisztán geometrikus mintákkal kombináltak. Spirális és görbe vonalak ékesítik a kínai Jangsao műveltség újkőkorszaki kerámiáit. Az őskorból fennmaradó szobrászati emlékek:
|
A
szobrászat
az eszközhasználat
elterjedésével és egyre finomabbá válása révén alakult ki. Az ősemberek
legelterjedtebb első eszköze a szakócák azaz marokkövek. Ezeket a késszerű,
kaparó szerű eszközöket fegyverként és szerszámként használták. Hajdanán
kovakőből készültek, amit egy másik kőhöz ütögetve pattintottak megfelelő éles,
hegyes alakúra. Természetesen ezeket állatmotívumokkal díszítették. A legapróbb
csontdarabkákon is bekarcolt állatok képmásai biztosították a mágikus erőt a
vadászoknak. A kőhegyek, csonthegyek, hajítódárdára erősített orsó alakú hegyek
hosszú idő eltelte után változtak, mindkét oldalán megmunkált, 15-20 cm hosszú,
két szélén éllel ellátott ékké. Az i. e. 150 000. év táján a "kétoldalas" eszköz
"mandalává" alakul. Áramvonalas, kiválóan használható, tökéletes a formája - már
művészinek mondható. I. e. 50 000 körüli időkben a Neander-völgyi embernek olyan
tökéletes szerszámai voltak, amelyek új művészi formák létrehozásához vezettek.
