A délszláv irodalmak legismertebb alakja, mindenekelőtt novellák és regények költői stílusú alkotója. Gyermekkorától fogva szakadatlanul olvasott, tanult, de tanulmányait gyakran megzavarta a hazáját alaposan megkínzó világtörténelem. Egyetemistaként részt vett a szerb nemzeti mozgalmakban. Bosznia-Hercegovina azonban az első világháború végéig az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott. A fiatalembernek olykor hosszú ideig váltogatott börtönöket kellett elviselnie. Az első világháború vége felé ugyan betegsége miatt szabadlábra kerülhetett, de az egyetemet csak a háború végeztével folytathatta. Végül 1924-ben 32 éves korában - avatták doktorrá Ausztriában, a grazi egyetemen. Disszertációja kultúrtörténeti témájú volt: "A szellemi élet fejlődése Boszniában a török uralom alatt." Miközben különféle külföldi egyetemeken többféle tudományt (nyelvészetet, történelmet, filozófiát) tanul, már 29 éves korától diplomáciai szolgálatban áll. Az első világháború végeztével megalakul az SHS (Szerb-Horvát-Szlovén) királyság, amely hamarosan felveszi a Jugoszlávia nevet. Az új államalakulatnak szüksége van a tanult, főleg több nyelven jól tudó főhivatalnokokra. Andrić nagyon is megfelelő ember. A második világháború kitöréséig több országban is képviseli Jugoszláviát. A királyságtól és kormányától ugyan nincs elragadtatva, de hamar látja, hogy miféle veszedelmek fenyegetik a délszláv népek összekovácsolt közös hazáját. Előbb a Szovjetuniótól és az olasz fasizmustól félti hazáját, majd 1933-tól felismeri, hogy a legveszélyesebb ellenfél Hitler Németországa lesz. És éppen ez időtől Berlinben képviseli Jugoszláviát. A boszniai szerb író, aki ugyanolyan anyanyelvi szinten beszél a szerbbel közeli rokon horvát nyelven, a politikai és az irodalmi köztudatban hol bosnyák, hol szerb, hol horvát. Még a mi lexikonjainkban is hol bosnyáknak, hol szerbnek, hol horvátnak írják. Műveinek nyelve a legtisztább szerb irodalmi nyelv, amelyben gyakoriak azok a régies, gyakran elavult szavak, amelyek több délszláv nyelvben ma is hazai nyelvemlékeknek számítanak. Mégis kétségtelen, hogy származása révén bosnyák, nyelve szerint szerb, bár a horvátok és olykor a szlovének is a magukénak vallják. A Jugoszláviát lerohanó németek természetesen ellenségnek tekintik. Letartóztatják, majd amikor elfoglalják Belgrádot is, oda internálják. Ez ugyan nem internálótábor, de a várost nem hagyhatja el, még sétálnia is csak az engedélyezett utcákon szabad. Örülhet, hogy élve úszhatja meg az életveszélyes helyzetet. Óvatos visszavonultságban is él, de nemcsak kivárja a haza felszabadulásával saját személyes felszabadulását is, hanem ezekben a nyomasztó években írja élete főműveit, azokat a háború után hamarosan világhíres, javarészt történelmi regényeket, amelyekért 1961-ben elnyeri a Nobel-díjat.

A háború után a jugoszláv királyságból szövetséges köztársaság lett. Nemcsak írónak-költőnek, de diplomatának is kiváló, ismét külügyi szolgálatba léphetne, alkalmasnak tartják nem egy politikai főhivatalra. Ő ugyan egy ideig még részt vesz a közéletben, a szövetségi "szkupstina" (nemzetgyűlés) képviselője, de jobban érdekli a tudományos élet: a szerb, a horvát, a szlovén tudományos akadémia tagja, s külföldi tudományos társaságok is tagjaik közé fogadják. Előbb országos tekintély, a Nobel-díjtól kezdve a világirodalom elismert alkotója. Költőnek indult, majd novelláival és esszéivel szerzett mind nagyobb elismerést. Prózája világos, mindig izgalmasan érdekes, de prózastílusa is költői, példaképe a szép nyelvezetnek. Ilyen előzmények után egyre jobban közeledik a regényhez. Az első világsikerű történelmi regényeket a kényszerű hallgatás éveiben építi fel. Ezekkel lett világhírű. A háború után már fő műfaja a regény. Mestere a kor- és környezetábrázolásnak, s alakjai jellemzésének a lélektani megalapozottsága párját ritkító. Krónikaszerűen nagy időket és korok társadalmi-lelki változásait ábrázoló első két regénye születésének és gyermekkorának a színhelyén játszódik, két boszniai kisvárosban: Visegrádon és Travnikban. Ezek a "Híd a Drinán" és a "Travniki krónika" (ez utóbbi először "Vihar a völgy felett" címen jelent meg magyarul). A fentieken kívül a később kelt "Kisasszony" és az "Elátkozott udvar" című regények a nagy életmű legismertebb, legtöbb nyelven, legtöbbször kiadott részei. Színvonalban azonban nem maradnak el a regények mögött novellái és elbeszélés sorozatai sem, és a szerbül olvasók szerint versei is a világirodalom nagyjai közé sorolják. Terjedelmében is nagy életműve, amelyet élete 85 esztendeje alatt létrehozott. Ivo Andrić nagy regényeinek központi témája az időtlenség. A regények - és az egész életmű - értéke is időtlen.