szép magyar komédia

ismertető

Balassi egy olasz pásztordráma, Casteletti Amarillje nyomán öt felvonásban meséli el a Credulus és Julia neve alatt bujkáló Tirsis és Angelica szerelmi történetét. (Egy csalfa pásztor színleges mérgezése miatt egymástól elvált szerelmesek csak sok idő múlva és hosszas bonyodalmak után ismerik fel egymást.) A "tréfát", vagyis a groteszk, realista elemet egy Dienes nevű juhász képviseli, aki egyúttal a legmagyarabb személy a darabban. Az olasz minta különösen erősen megmagyarosított alakban jelentkezik. Mert a költő, jóllehet prózában adja elő Júlia és Credulus kesergéseit, szerelmi vágyódásait, bonyolult lelki finomságait, egyrészt hatalmas Balassi verseket is átment a műbe, másrészt prózában is fölötte költői tudott lenni. A boccacciói szerelem bravúros egybejátszása, egymásra vetítése egyszerre teszi mély értelemben komédiává a művet és összetettebbé, emberibbé és teljesebbé a belőle kiomló szerelmi lírát. A darab élére Balassi prológust írt, melyben kifejti célját: meg akarja végre teremteni a magyar nyelvű szerelmi költészetet.

 Versek

Hogy Júliára talála, így köszöne néki
az török "Gerekmez bu dünya sensiz" nótájára

Ez világ sem kell már nékem
Nálad nélkül, szép szerelmem,
Ki állasz most énmellettem;
Egészséggel, édes lelkem!

Én bús szívem vidámsága,
Lelkem édes kívánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Véled Isten áldomása.

Én drágalátos palotám,
Jó illatú, piros rózsám,
Gyönyörű szép kis violám,
Élj sokáig, szép Juliám!

Feltámada napom fénye,
Szemüldek fekete széne,
Két szemem világos fénye,
Élj, élj, életem reménye!

Szerelmedben meggyúlt szívem
Csak tégedet óhajt lelkem,
Én szívem, lelkem, szerelmem,
Idvöz légy, én fejedelmem!

Juliámra hogy találék,
Örömemben így köszenék,
Térdet-fejet néki hajték,
Kin o csak elmosolyodék.

ADJ MÁR CSENDESSÉGET

 1 Adj már csendességet, lelki békességet,
   mennybéli Úr!
  Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet,
   kit sok kín fúr!

 2 Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár
   mentségére,
  Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd
   vesztségére!

 3 Nem kicsiny munkával, fiad halálával
   váltottál meg,
  Kinek érdeméért most is szükségemet
   teljesíts meg!

 4 Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága
   feljebb való,
  Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen
   s romlást valló.

 5 Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást
   ereszthet-é?
  Éngem, te szolgádat, mint régen sokakat,
   ébreszthet-é?

 6 Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem
   igéd szerint,
  Megadod kedvesen, mit ígérsz kegyesen
   hitem szerint,

 7 Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak
   áldott zárját,
  Add meg életemnek, nyomorult fejemnek
   letört szárnyát;

 8 Repülvén áldjalak, élvén imádjalak
   vétek nélkül,
  Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván,
   bú s kín nélkül!