A skótok legnagyobb nemzeti költője. Eleinte nagyrészt Dél-skóciai tájnyelven írt, később angolul. Földműves családból származott, maga is sokáig kis földjén gazdálkodott, majd tönkrement és egy adóhivatalban tengődött. Egyéniségének legmegfelelőbb műfaja a dal. Legértékesebb versei a skót népköltészet hatását tükröző, a skót népet a földet meleg szeretettel ábrázoló elbeszélő költeményei és szerelmi dalai, valamint politikai radikalizmusáról és antiklerikalizmusáról tanúskodó szatírái. A vidéki élet realisztikus és humoros zsánerképekben jelenik meg.

 A rövid dalokat - közöttük olyan világhírűeket és népszerűeket, mint pl. a Falusi randevú, John Anderson, szívem, John - húszegynéhány évesen írta. A súlyosabb, de nem kevésbé híres románcok - pl. Viszontlátásra, édesem; Ha mennél hideg szélben - utolsó alkotó korszakának termékei. Epigrammáiban, tréfás és szatirikus sírfelirataiban nyilatkozik meg leginkább a költő engesztelhetetlen gyűlölete az ostobaság és elnyomás ellen. A francia forradalmat nagy rokonszenvvel fogadta. Európa szerte erősen hatott a népi irányú költészetre, a magyarra is. Arany János, Gáspár Endre, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc és mások fordították magyarra (Válogatott versei).

Forrás: Új Magyar Lexikon