földmíves volt az én apám

Földmíves volt az én apám
a carricki határban,
gonddal nevelt, példát adott
a tisztességtudásban.

Meghagyta: tűrjem férfiként,
ha fillér sincs a zsebben,
mert férfinak, ha szíve nincs,
nem jár még tisztelet sem.

Aztán a nagyvilág felé
kereste útját lábam,
a gazdagság nem csábított,
kiválóságra vágytam,
hisz képességem volt reá,
volt jó neveltetésem,
elszántam hát, hogy életem
sorát jobbá cserélem.

Hányféleképp lestem kegyét
a sorsnak, udvarolva,
de titkos ok s más íly dolog
buzgalmam eltiporta.
Hol ellenségem tört reám,
hol társtalan vívódtam
- és bár delén a jó remény -,
keservesen csalódtam.

S végül midőn lankadt erőm
az ábrándkergetésben,
eldobtam én az álmokat
s magamban így itéltem:
multam sötét, jövőm titok,
jó, rossz lesz? - ismeretlen -,
de mert e nap hatalmat ad,
élvezni ezt igyekszem.

Nincs vígaszom, nincs támaszom,
védelmet sem remélek,
gürcölnöm kell hát szüntelen,
hogy mégiscsak megéljek,
apám korán rászoktatott
az ekére, kapára,
azt mondta, hogy csak így leszek
szerencsémnek kovácsa.

S így, jeltelen, szegényesen
vándorlok egyre, várva
míg eltörődött csontjaim
nem lelnek nyugovásra,
reményem nincs, de gond se bánt,
a bú elől kitérek,
nem firtatom a holnapom,
csupán a mának élek.

De víg vagyok és jól vagyok,
mint kiskirály a várban,
habár a sors üldöz, kinoz,
kéjelgő bosszújában,
de bármi ér, ma van kenyér,
többel meg úgyse győzöm,
s mert épp elég, mi mára kell,
a sorssal nem törődöm.

Ha néhanap munkám akad,
mely egy kis pénzt fialna,
a titkos balsors rámköszönt,
reményem lépre csalja,
mert jámbor és hanyag vagyok,
mert ostobán itélek -
de bármi jön, én esküszöm,
hogy víg leszek, mig élek.

S ti mind, kiket úgy űz, vezet -
a kincs, a pénz hatalma,
mind távolabb lesz tőletek
a boldogság jutalma,
s bár nemzetek tiszteljenek
a kincsekért, mit kaptok,
én többre tartok nálatok
egy nyíltszivű, víg parasztot.

Fordította: Fodor András

John Anderson, szivem, John

John Anderson, szivem, John,
kezdetben, valaha
hajad koromsötét volt
s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John,
hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre,
John Anderson, szivem.

John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek,
volt víg napunk elég, John,
szép emlék két öregnek.
Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szivem.

Fordította: Szabó Lőrinc

Falusi randevú

Van itt valaki? Ki kopog? -
Én vagyok, mondta Findlay.
Takarodj, senki nem hivott! -
Ugyan már, mondta Findlay.
Lopni indultál? Mit csinálsz? -
Megsúgom, mondta Findlay.
Valami rosszban sántikálsz. -
Nem rossz az, mondta Findlay.

Ha most kinyílna ez a zár -
Csak nyílna, mondta Findlay.
Nem alhatnék el újra már. -
Nem bizony, mondta Findlay.
Ha benn volnál, szobámban, itt -
Bár volnék, mondta Findlay.
Itt rostokolnál hajnalig. -
Hát hogyne, mondta Findlay.

Ha itt maradsz ma éjszaka -
Maradok, mondta Findlay.
Vigyázz, hogy épen juss haza! -
Vigyázok, mondta Findlay.
S bármi essék is idebenn -
Hadd essék, mondta Findlay.
Mindhalálig titok legyen -
Titok lesz, mondta Findlay.

Fordította: Szabó Lőrinc