Camilo José Cela egy középosztálybeli családban született, anyja angol származású volt, apja írással is foglalkozott. A Madridi Egyetemen jogot tanult, tanulmányait csak a polgárháború után tudta befejezni. A polgárháború alatt Franco seregében szolgált. A háborúban átélt borzalmak megjelennek irodalmi műveiben. Irodalmi művei mellett, számos Spanyolországról szóló útikönyvet írt. Az 1956-1979 között jelenik meg Papeles de Son Armandas ("San Armandas lapjai") című folyóirat, amelynek alapítója és szerkesztője. 1944-ben nősült először, 1989-ben válása után feleségül vett egy nála 40 évvel fiatalabb nőt.

1989-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat "művészetének gazdag és intenzív kifejezésmódjáért, amely visszafogott részvéttel ábrázolja az emberi nyomorúságot". Kuriózumszámba menő munkája a Titkos szótár (1968-71), amelyben filológusi alapossággal rendszerezi és magyarázza a spanyol nyelv szexuális vonatkozású szókincsét. Regényire csípős, kesernyés humorral fűszerezett társadalombírálat jellemző. Magyarul megjelent művei: Méhkas (regény, 1951.); Szélmalom (regény, 1956); Pascual Duarte családja (regény, 1972).

Főbb, ismertebb művei:

Pascual Duarte családja (1942)
Alcarriai utazás (1948)
Méhkas (1951)
A kreol lány (1955)

Forrás: http://matchsz.inf.elte.hu