|
Az archidonai bájdorong, Botrány, bíróság! A törvény lesújt a vétkesekre, ez azonban nemhogy csorbítaná, inkább növeli a spanyol férfiú diadalmát. Ódák születnek a spanyol férfiasság újabb megmutatkozásáról! Camilo José Celát 1989-ben Nobel-díjjal tüntették ki. Talán nem ezért a játékos művéért. De ezért is megérdemelte volna!
Pascual Duarte családja Többszörös gyilkosság miatt halálra ítélt, nyomorult parasztember, Pascual Duarte rója a sorokat a siralomházban, s hátborzongató események kerekednek ki a tolla alatt: halálra gyötörte hűtlen feleségét, megölte a csábítót, s álmában meggyilkolta a saját anyját. A visszaemlékezés tetteire, a környezete sugallta bűncselekményekre józan hangú, tárgyilagos, s vallomásából, amelyben nyoma sincs a mentegetőzésnek, kitetszik valami kósza vágy az emberhez méltó életre, a tiszta érzelmekre.
Méhkas A mai Spanyolország nagy eretnek írójának könyve egy koszorús vagabund és akadémikus képromboló merész, kihívó írása. A Méhkas a negyvenes éveknek, a második világháború Madridjának kaleidoszkópszerű, nyomasztó képe, csípős humorú és költői erejű bírálat jegyében fogant, hiteles híradás egy mesterségesen elzárt világról, amelyről akkor, az emberiség nagy kataklizmájában megfeledkeztünk. Cela könyvében, mint csaknem minden írásában, többnyire az élet kitagadottjai ténferegnek, elesettségükben is festői alakok, a spanyol cifranyomorúság cinikus haszonélvezői és szánandó kárvallottjai. Ez a regény azt az intellektuális és művészi magasfeszültséget árasztja, amely a legnagyobb modernek sajátsága; világában groteszk szeszély, szavaiban ideges irónia villódzik, feszes, kemény stílusának García Lorcára emlékeztető lidérces képszerűsége Celát a világirodalom legkiválóbb élő prózaíróinak sorába emeli.
Szélmalom
Szélmalom című kötete négy kisregényt tartalmaz.
Az elsőben, a címadó darabban, Cela - a madridi külvárosok, sikátorok, kávéházak
krónikása - ezúttal a
Szonett
Paula s Antonio két furcsa szerzet, |
