bepillantás Camilo José Cela világába

Az archidonai bájdorong,

A spanyol kisvárost, Archidonát hideg zuhanyként... ámbátor inkább meleg zuhanyként éri a hír, miszerint egy moziban egy vállalkozó kedvű lány kiemeli rejtekéből azt, ami csak férfiaknak van, s addig babusgatja a jótékony mozi sötétben, mígnem, túláradván, nyakon nem loccsantja a két sorral hátrább ülőket.
Botrány, bíróság! A törvény lesújt a vétkesekre, ez azonban nemhogy csorbítaná, inkább növeli a spanyol férfiú diadalmát. Ódák születnek a spanyol férfiasság újabb megmutatkozásáról! Camilo José Celát 1989-ben Nobel-díjjal tüntették ki. Talán nem ezért a játékos művéért. De ezért is megérdemelte volna! 

Pascual Duarte családja

Többszörös gyilkosság miatt halálra ítélt, nyomorult parasztember, Pascual Duarte rója a sorokat a siralomházban, s hátborzongató események kerekednek ki a tolla alatt: halálra gyötörte hűtlen feleségét, megölte a csábítót, s álmában meggyilkolta a saját anyját. A visszaemlékezés tetteire, a környezete sugallta bűncselekményekre józan hangú, tárgyilagos, s vallomásából, amelyben nyoma sincs a mentegetőzésnek, kitetszik valami kósza vágy az emberhez méltó életre, a tiszta érzelmekre.

Méhkas

A mai Spanyolország nagy eretnek írójának könyve egy koszorús vagabund és akadémikus képromboló merész, kihívó írása. A Méhkas a negyvenes éveknek, a második világháború Madridjának kaleidoszkópszerű, nyomasztó képe, csípős humorú és költői erejű bírálat jegyében fogant, hiteles híradás egy mesterségesen elzárt világról, amelyről akkor, az emberiség nagy kataklizmájában megfeledkeztünk. Cela könyvében, mint csaknem minden írásában, többnyire az élet kitagadottjai ténferegnek, elesettségükben is festői alakok, a spanyol cifranyomorúság cinikus haszonélvezői és szánandó kárvallottjai. Ez a regény azt az intellektuális és művészi magasfeszültséget árasztja, amely a legnagyobb modernek sajátsága; világában groteszk szeszély, szavaiban ideges irónia villódzik, feszes, kemény stílusának García Lorcára emlékeztető lidérces képszerűsége Celát a világirodalom legkiválóbb élő prózaíróinak sorába emeli.

Szélmalom

Szélmalom című kötete négy kisregényt tartalmaz. Az elsőben, a címadó darabban, Cela - a madridi külvárosok, sikátorok, kávéházak krónikása - ezúttal a
spanyol kisvárost fedezi fel, s mozaikszerű (neorealista hagyományokhoz kapcsolódó) meseszövésével, külsődleges jegyeikben már-már csehovi figuráival, hirtelen tragikomikumba csapó humorával a mai spanyol kispolgári lét tompult, szellemtelen és kisszerű világát jeleníti meg nagy atmoszféra-teremtő erővel. A Timoteo, a meg nem értett, egy energikus svéd asszony és egy absztrakt szobrásszá vedlett vidéki ripacs furcsa története, a Művészkávéház kicsinyes intrikái közepette pedig a mai spanyol művészvilággal ismerkedünk meg: Cela élesen kigúnyolja a művészetben burjánzó, államilag istápolt álromantikát, vakbuzgó maradiságot, az erkölcs máza alatt tenyésző romlottságot. A Santa Balbina utca 37. Minden emeleten gáz két groteszkül nyárspolgári szerelmespár tragikumba forduló története.

Forrás: Online Antikvárium
http://www.antikvarium.hu

Szonett

Paula s Antonio két furcsa szerzet,
az egyik tűz, a másik szűzi tapló -
s egy nap ruhájuk ránca közt egy apró
ördög nagy fújtatóval fújni kezdett;

s oly szél támadt, melytől, ha fújva reszket,
farán át megtermékenyül a vadló,
s Paula kezében felmeredt a tagló,
s tag és kéz többé nem maradtak veszteg.

S szökőkút oly vidám fakadt e boldog
játék nyomán, oly bő sugár lövellt ki,
hogy több tucatnyi honpolgárt elontott . . .

S dicsfény habár hősünk farkát belengi,
én azt tanácsolnám, hogy ezt a dolgot
ágyon kívül ne próbálgassa senki.