bepillantás WINSTON CHURCHILL világába

SOHASE ENGEDJETEK!
 WINSTON CHURCHILL LEGJOBB BESZÉDEI

...Sohase engedjetek, sohase engedjetek, soha, soha, soha, soha semmiben, se nagyban, se kicsiben, se fontosban, se jelentéktelenben ne engedjetek semminek, csakis a becsület és a józan ész meggyőződésének... Winston Churchill mozgósította és csatába küldte az angol nyelvet John F. Kennedy elnök, 1963 Néma csend borult Európára... Miféle csend ez? Ó, jaj! A feszült várakozás csendje, sok országban pedig a félelem csendje ez. Hallgassák csak! Hegyezzék jól a fülüket; mintha hallanék valamit igen, ez most tisztán hallható volt. Önök nem hallják? Hadseregek dobogása ez, gyakorlóterek kavicsa ropog a talpuk alatt, eső áztatta mezőkön tocsognak, kétmillió német katona és több mint egymillió olasz dobogása ez... Churchill, 1939. augusztus 8. ...harcolni fogunk a tengereken és az óceánokon, harcolni fogunk egyre növekvő bizalommal és erővel a levegőben, megvédjük Szigetünket, bármibe kerüljön, harcolni fogunk a tengerparton, harcolni fogunk a leszállópályákon, harcolni fogunk a mezőkön és az utcákon, harcolni fogunk a hegyekben; sohasem adjuk meg magunkat... Churchill, 1940. június 4. A Balti-tenger menti Stettintől az adriai Triesztig vasfüggöny ereszkedett le a kontinensre. E vonal mögött fekszenek Közép- és Kelet-Európa összes ősi államának fővárosai. Varsó, Berlin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia, mind e híres városok és a körülöttük lévő népesség a szovjet érdekszférába kerültek... Churchill, 1946. március 5.
A kötet Churchill több mint 8000 oldalnyi, ötmillió szóból álló beszédtermésének legjavát tartalmazza, első ízben nyújtva válogatást a XX. század legnagyobb szónokának örökzöld orációiból. 

Az angol ajkú népek története

...A ráismerés örömével ízlelgettem az egyes részleteket, a Rózsák háborúját, Marlborough németalföldi hadjáratait, Peel, Disraeli és Galdstone parlamenti manővereit. A déja-vu oka az az érzés volt, amit az elmesélt történelem kelt az erre érzékeny kamaszban. A hajdan volt kalandok valósága. Bizonyos kor után nem szégyen belátni, hogy a történelem fő vonzereje a nagyepika szabályai szerint hömpölygő romantikus történetben rejlik. Igazi – és mégis valóságos – hősökkel. Háborúk, trónviszályok, felfedezések, forradalmak. Talán ez az, ami miatt a leányom úgy tízéves kora körül csalhatatlan biztonsággal sorolta a történelmet az "olyan fiús dolgok" közé.

Hogy egy magamfajta megkérgesedett tanáremberből újra kibuggyanjon a serdületlen lelkesedés, ahhoz persze a jó sztorin kívül kell még valami más is. A magával ragadó stílus. Aki elolvassa a blenheimi, vagy az omdurmáni csata leírását, sokáig emlékezni fog a hadvezérek sakkhúzásaira, az éjszakai menetelésekre, a dervisek üvöltésére, a dübörgő lovasrohamokra (éppen ezért kicsit szomorú, hogy az egykötetes kiadás szerkesztői buzgalmának számtalan csatarészlet esett áldozatul). Nem mellékesen ez a szöveg valóban Churchill-é, nem úgy, mint a csapatmunkában, bedolgozó történészek által megírt második világháború története. Azzal ellentétben a szerző itt nem akarta esetleges világpolitikai szempontjaihoz hozzáigazítani ez események leírását. (Aki a történelmet "felhasználva író" Churchill-re kíváncsi, olvassa el David Reynolds remek monográfiáját, amely 2002-ben jelent meg.) A gördülékeny, képekben gazdag és mégis "erős", nem irodalmiaskodó stílust remekül adta vissza a fordító, Somogyi Pál László. Bizonyára lehet találni olyan helységneveket a történeti földrajz tágas mezejéről, amelyeknek az elfogadott magyar megfelelője nem azonos a kötetben olvashatóval. De nincs se kedvem, se indokom fanyalogni. Amennyire meg tudtam ítélni, az ilyesfajta hibák száma bőven alatta marad a magyar könyvkiadásban megszokott minimumnak.

De nem lehet, kérdezhetné bárki, hogy a könyv hírnevét valójában a szerző más természetű hírneve tartja fenn? Nem. Churchill amatőr történészként is a nagy történetíró államférfiak táborába tartozik, mint Julius Caesar és Marcus Aurelius, és irodalmi hagyatékának minősége egyértelműen összemérhető, vagy meghaladja a történészből lett politikusok, Guizot, vagy Miljukov műveinek értékét. Pedig a két tevékenység, a történelem formálása és értelmezése külön dimenzió, más-más készségek használatát igényli. Itt mégis összeforr a két szerep: a cselekvő ember reflexióit olvassuk korábbi cselekvő emberek világra gyakorolt hatásáról. Jellemzései frappánsak, gyakran kicsit igazságtalanok, de ritkán rosszindulatúak. Közben pontosan kirajzolják az általa ideálisnak képzelt angol államférfit, aki – nem meglepő módon – elsősorban hadvezér és csak azután politikus, vagy szónok.

Hogy ez több mint egyszerű szerzői szimpátia, arra álljon két példa. A 870-es évek dán betörései kis híján felmorzsolták a szász társadalmat. Ezzel kapcsolatban a következőt írja Churchill: "Hogy ez mégsem történt meg, azt annak köszönhették, hogy – mint a történelem szinte minden válsága idején – az általános zűrzavar és hanyatlás közepette színre lépett egy nagy egyéniség." (68. o.) Aki Nagy Alfréd lesz.

Jó száz évvel később Tanácstalan Ethelred uralkodásának leírását pedig a következő kommentár vezeti be: "[A]z angolok, akik a nehézségekkel és veszélyekkel szemben oly nagyszerűen megállták a helyüket, akik jó vezetőkkel az élükön legyőzhetetlennek bizonyultak, a biztonságban elernyedtek, elpuhultak." (90. o.) A saját korába való kikacsintás persze alig leplezett, akár miniszterelnöksége előtt, akár utána születtek ezek a mondatok. De az vesse rá az első követ, aki írt már történelmet, és nem kísértette meg a vágy, hogy eközben kortársainak adjon tanácsot.

Előttünk áll tehát a maga szégyentelen egyszerűségében a történelem "nagy ember-elmélete", ami történetfilozófiának ugyan eléggé vékonyka, de dramaturgiai szervezőelvként tökéletesen beválik. Nincsen nagy teleológiája, mint a whig történetíróknak, akik az alkotmányos szabadság folyamatos kibontakozását látták Anglia mindenkori történetében. Nincs társadalomtudományi elkötelezettsége, mint a pozitivistáknak. Viszont van sodró lendülete és fordulatos cselekménye. A hősökre kihegyezett drámai alapállásból következik az is, amit nem fogunk találni Churchill művében. Elsősorban társadalomtörténetet. Bár a harmincas évekre a kis emberek (vagy legalábbis a "kisebb emberek") tömegeinek története beépült a történetírás főáramába, ha erre vagyunk kíváncsiak, akkor a Churchill-kortársak közül az ugyancsak roppant népszerű és remek stílusú G. M. Trevelyanhez kell fordulnunk. Hasonló okokból nem lesznek elkényeztetve azok, akik az angol nyelven beszélő világ kultúrtörténetének főbb elemeivel szeretnének megismerkedni. A cselekvő emberek háttérbe szorítják a gondolkodó, alkotó embereket, pedig nyilván nem túlzás azt gondolni, hogy Darwin munkásságának hatása az emberiségre nagyságrendekkel nagyobb, mint Salisburyé. De ennyi elég is a hiányosságokból. Különösen, mivel még valami hiányzik mind a könyvből, mind Churchill, az utolsó büszke imperialista egész személyiségéből. Ez pedig az Atlanti-óceán két partján hagyományosnak tekinthető kölcsönös angol-amerikai gyanakvások és előítéletek csokra. Az anyai ágon amerikai Churchill valóban őszintén hitt az "angolszász faj" kulturális egységében és végső politikai egymásrautaltságában. A hőskultusz mellett ez a mű másik vezérmotívuma.

Aki tanulmányaiból úgy emlékszik, hogy a történelem emészthetetlen adathalmaz, aki a történelmi regények fordulatait hiányolja a hivatásos történetírók szövegeiből, vagy aki egyszerűen csak egy jó könyvet szeretne a magáénak tudni, az ne várjon tovább! Jön a nyár/ősz/tél, lehet olvasni!...

Forrás: Meszerics Tamás

A második világháború

Sir Winston Leonard Spencer Churchill, ez a régi arisztokrata családból származó, teljességgel szabálytalan pályafutású brit újságíró, katona, író, festőművész, hol liberális, hol konzervatív politikus, többszörös miniszter, számos szépirodalmi, történelmi, politikai írásmű alkotója 1948 és 1953 között megírta élete legnagyobb kalandjának és vállalkozásának, a második világháborúnak személyes hangvételű és pártos - azaz kellően elfogult - történetét. Még jóformán be sem fejezte, máris megkapta érte az irodalmi Nobel-díjat. A hatalmas terjedelmű, hatkötetes munka, amelyet négy évtizede párhuzamosan jelentetett meg egy angol és egy amerikai kiadó, azóta világhírnévre tett szert, és számos nyelvre lefordították. A magyar olvasóközönség most első ízben vehet a kezébe bő válogatást ebből a sokak által és sokszor emlegetett és idézett emlékiratból, amelybe nálunk eleddig csak a "boldog keveseknek" engedélyeztek bepillantást. A széles ívű memoár önéletrajz és korrajz is egyszersmind. Churchill eleven színekkel ábrázolja az első nagy háború utáni világ, legrészletesebben persze Európa gazdasági és politikai eseményeit, a 20-as és a 30-as évek súlyos válságából kibontakozó totális rendszerek megerősödésének folyamatát, mely a második világháború iszonyatába torkollott, tízmilliók halálát, évszázados értékek pusztulását okozta. Churchillnek, a viktoriánus Anglia szülöttének és hű fiának legszemélyesebb ügye volt Nagy-Britannia sorsa. 1940 májusától a brit háborús kabinet élén oroszlánként küzdött, hogy elhárítsa az Angliát elözönléssel fenyegető náci veszedelmet. S miután hazája egy esztendőn át maga szállt szembe a hitleri Németországgal, 1941. júniusában egy percig sem habozott odaállni korábbi fő ellensége, a náciktól most megtámadott "bolsevista" Oroszország mellé, hogy segítse harcában és erősítse Angliát is. A brit szigeteken, az európai kontinensen, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, a tengereken és az Északi-sarkvidéken folyik a háború, amelyben világhatalmak mérik össze erejüket, s amelyben Őfelsége kormányának miniszterelnöke is összeméri erejét ellenségeivel és - szövetségeseivel: ez utóbbiakkal annál elkeseredettebben, minél inkább közeledik a dicsőséges győzelme és Nagy-Britannia világhatalmának aláhanyatlása. Diadal és tragikum: Churchill "megnyeri" Angliának a háborút, de megbukik mint kormányfő; parlamenti "diktatúrájából" nem kérnek többé a választói. S ahogy ő maga, úgy hanyatlik alá fokozatosan a brit világbirodalom is; a brit oroszlán és oroszlánként küzdő brit fia megtépázottan és nagy szövetségeseitől megalázottan kerül ki a világméretű viadalból. Churchill háborús memoárja, amelyet számos dokumentum - levél, távirat, feljegyzés, tárgyalási jegyzőkönyv, parlamenti beszéd, szerződésszöveg, hadijelentés stb. - gazdagít, a háborús események izgalmas felidézésén túl emléket állít egy derekasan helytálló ország bátran és elszántan küzdő polgárainak is.

Forrás: Online Antikvárium
http://www.antikvarium.hu