A modern eszme-regény kiteljesítője. Hőseit saját gondolataik jellemzik. A társadalmi megaláztatás következtében olyan helyzetbe kerülnek, ahol már nem fogják őket a hagyományos erkölcsi normák. Olyan emberek, akiknél felbomlott a tudati és a valóságos világ közötti egység.

Gonosz, a családjával is kegyetlenkedő apja parancsára hadmérnöknek tanul. Közben apját meggyilkolják saját jobbágyai, és ekkor éri az első epilepsziás roham. Mérnökkari tiszti állását otthagyja, és írni kezd. Sokat nyomorog. Majd belekeveredik egy ateista-szocialista szervezkedésbe, és emiatt halálra ítélték. A kivégzés végrehajtása előtt kapja a hírt, hogy halálos ítéletét négyévi kényszermunkára változtatták (1849). Szibériába viszik, ahonnan 1859-ben tér vissza Szentpétervárra. Családi civódások, játékszenvedélyéből adódó adósságok és epilepsziája keserítik meg életét. A hetvenes években ünnepelt író, aki azt hirdette, hogy az orosz keresztény testvériség fogja a világot megváltani, és a nyugati civilizáció elpusztul. Dosztojevszkijnél a bűn vagy a bűn lehetősége mindig jelen van. De a bűn tőszomszédságában az erény, a részvét, a hasznos élet is - mint másik lehetőség. A kép, amelyet elébünk tár, mindig gyötrő, de a kilátás a lélek felemelkedése felé mutat. Olykor az olvasó egyenest visszaretten, irtózik az ábrázolt világtól, mint az Ördögök megszállott anarchistáitól vagy A játékos kártya- és rulett barlangjaitól, miközben az író vélekedésével - például az Ördögök indulatos reakciósságával - sem tud egyetérteni. Mégis: mindig lenyűgöz az emberábrázolás példátlan árnyaltsága. És ehhez Dosztojevszkij kitűnő elbeszélő. Nem a szavak és mondatok gondos mérlegelője. Érezhető is olykor, hogy az író gyorsírásba diktált, ahogy éppen az eszébe jutott, és utána alig-alig olvasta át kéziratait. A történet azonban ellenállhatatlanul viszi magával az olvasót, aki együtt szenved az íróval és hőseivel.

 Élete fő művének indult végső, de töredékében maradt regénye, A Karamazov testvérek: egy apagyilkosság története. A tettet ugyan a törvénytelen fiú követte el, de elkövethette volna mind a három más-más egyéniségű törvényes fiú is. A véres családi krónikából egy egész társadalom magatartás-lehetőségei bontakoznak ki, mindegyikük személyes ismerősünkké válik, nyomon követve rejtett gondolataikat. Így töredék voltában is a regényirodalom fő művei közé tartozik. Összegezve Dosztojevszkij az emberi szenvedésekről tesz tanúvallomást. Reánk kényszeríti a részvétet, de azt is, hogy tisztázzuk saját lelki életünk rejtelmeit is. Alig-alig van író, akinek a művészete annyira katartikus, azaz lélektisztító hatású volna, mint ez a saját testi-lelki szenvedéseivel kínlódó, az emberi valóságot annyira saját személyében élő lélekvizsgáló, aki saját téveszméi ellenére lehetett az emberiség nagy tanítója és nevelője.

Jelentősebb művei időrendben: A hasonmás (1846), Szegény emberek (1848), Feljegyzések a holtak házából (1862), Bűn és bűnhődés (1866), A játékos (1866), A félkegyelmű (1868-69), Ördögök (1871-72), Az író naplója (1867-77), A Karamazov testvérek (1879-80).

Forrás: Új Magyar Lexikon