
Eliot,
Thomas Stearns
(1888-1965)
Amerikai származású, Angliában letelepedett költő, drámaíró, esszéista
|
A Missouri állambeli St. Louisban született 1888. szeptember 26-án. Ősei még a 17. században vándoroltak ki Angliából Bostonba, ahol világi és egyházi méltóságokra emelkedve erősen meggyökereztek a New England-i puritán hagyományban. A költő apja tekintélyes üzletembernek számított, anyja, Charlotte Stearns, gazdag bostoni kereskedőcsalád sarja volt. Eliot 1910-ben elvégezte a Harvard egyetemet; szellemi tájékozódását nagyban befolyásolták az "új kritikai" irányzat egyik megalapítójának, a kultur filozófus I. Babittnek, valamint G. Santayanának az előadásai. 1910-11-ig a párizsi Sorbonne-on tanult, 1911-14-ig filozófiai tanulmányokat folytatott a Harvardon, 1913 nyarán Németországba, 1914-ben Angliába utazott, 1914-15-ig az oxfordi Merton College-ban filozófiát hallgatott. 1915-ben Londonba költözött, ahol latint, franciát, rajzot, földrajzot, történelmet, matematikát, úszást és baseballt tanított a Highgate Schoolban, majd a Lloyd Bank tisztviselője lett. 1917-19-ig az Egoistnak, az imagista mozgalom folyóiratának segédszerkesztője, 1935-től a Faber and Faber kiadó rendszeres munkatársa, később igazgatója lett.
Az Átokföldje (1922) című költeménye korai imagista költői törekvéseinek csúcsa, határkő az európai költészet fejlődésében. A szabad vers formájú költemény műfaja drámai formákhoz közelít, a polgári értékrend válsága avantgardista formában. Lírájának kiemelkedő darabjai közé tartozik a Hamvazószerda (1930), illetve a Négy kvartett (1943). A Gyilkosság a székesegyházban (1935) az első kísérlet az angol verses dráma megújítására. Eliot műveiben a drámaiság helyét a líra foglalja el, a valóságos drámai konfliktus helyettesítője az erőteljes líraiság. A Családi összejövetel (1939), a Koktél hatkor (1950) színdarabjai a vallási megigazulás témájának változatai. Különös, zseniális figura - versek személytelensége mögé rejtőzik. Nem ragad le azonban a versírásnál. Neve elismertté válik kritikusi körökben, sőt több nagysikerű drámát is szerez. Jellegzetesen száraz stílusa védjegyévé vált. 1948-ban Nobel-díjjal tüntetik ki. 1965. január 4-én halt meg Londonban. |