A kisregény életanyagát Heltai újságírói pályája adta. Az első világháború előtti Pest társadalmi rétegének megkapóan kedves korrajzát írta meg benne. Központi alakja gróf Mindeyssa Zdenko újságíró - a kor divatja szerint írói álnéven: Jaguár. A cselekmény a Krajcáros Igazság című pangó napilap fellendítése körül bonyolódik. Egyetlen lehetőség: vasárnapi szenzációkat közölni, ha nincs, mesterségesen konstruálni. A szerkesztőség levelezésbe kezd a "Van még humor a világon betörő- és hadastyán-egylet" ügyvezetőivel, akik rendszeresen tudósítják a lapot az egylet tervezett merényleteiről. A rablások valóban megtörténnek, a rendőrség tehetetlen az ismeretlen tettesekkel szemben. Tulajdonképpen ártatlan játékról van szó, mert a károsodók visszakapják elrabolt értékeiket. Egyetlen cél: szenzációt produkálni a lap számára. A kívánt eredmény nem marad el: a lap már kétszázezres példányszámban jelenik meg. A fordulatosan megírt cselekményben a századelő atmoszféráját érezzük. A kor jellegzetes képviselői: a laptulajdonos Általános bácsi, a Krajcáros Igazság szerkesztői és Vegyes Benő uzsorás, aki az egyik "szenzáció" áldozatává válik. Heltai minden írói erénye megcsillan: könnyed mesélő hangja, kedves humora, meglepő szituációkat teremtő ereje.

Legeza Ilona könyvismertető

A 111-es Heltai Jenő egyik nagyon jellemző írása, mely a datálás szerint 1919 februárjában-márciusában íródott. A történetet - amely az első világháború előtti békeévekben Budapesten és Bécsben játszódik - egyes szám első személyben meséli el a főhős, egy gazdag orvos nagy pénzt örökölt fia. A fiatalember azonban lóversenyen és kártyán elveszti a hatalmas vagyont, és ezután szállodai szobájában tengődik. Reménytelen helyzete miatt már öngyilkossággal is foglalkozik, amikor megismerkedik a szomszéd 111-es szoba lakójával, Selfride úrral, aki bűvésznek mondja magát, de kiderül róla, hogy otthonos a keleti mágikus-misztikus praktikákban is. A szemfényvesztő felajánlja a főhősnek, ha az mindenben ráhallgat, hatalmas hozományú menyasszonyt szerez számára. A főhős és Selfride úr alkuja mögött fölfedezhető a fausti egyezség analógiája, és így válik a szerelmi történet egyben pszichológiai regénnyé is, melynek befejezése merőben más, mint a bohémregények megoldása. A "boldog békeidőknek" ekkorra már vége, és a tettek következményeit viselni kell.

"Ötszáz szobája van a szállónak. Akármelyikből jön ki, nem törődöm vele... de a 111-es... ez furcsa és gyanús volt, mint minden Selfridge úr körül. Ki volt ez a nő? És miért járt Selfridge úrnál, mit főztek együtt? Szerelmet, gonoszságot vagy mind a kettőt? De ügyetlen is voltam!"