Hernádi Gyula műveiből
|
Deszkakolostor Több mint negyedszázada már, hogy 1959-ben megjelent Hernádi Gyula első könyveként a Deszkakolostor. Ez a novelláskötet rendkívüli figyelmet keltett: elismerést és vitát, biztatást és elmarasztalást egyaránt kapott az akkor még fiatal író. Ideje újra felfedeznünk ezt az értékes gyűjteményt. Emlékezetünkbe idézni pl. a címadó írás Menykóját, a munkássá érett cigányfiút, aki megrendítő harcot vív önmagával, hogy el ne hódítsa más asszonyát. Vagy a Hideg van című novella hősét, aki a halál árnyékában azt keresi, mit őrzött meg leginkább emlékezete a múló időből. S jó lesz majd a könyvet újraolvasva fölidézni a púpos csodagyerek, az utolsó szerepében elbukó színész vagy a lovaiért meghalt kocsis történetét. Valamennyi írás az emberi lélek sokszínű, finom és hiteles bemutatása.
Királyi vadászat Hernádi talán legjobban sikerült drámája, s legnagyobb színpadi sikere is a Királyi vadászat, melynek alaphelyzetét – a mesterségesen rendezett, sportként művelt "hadijáték" motívumát – az Erőd című regényéből ültette át ide az író. A vadászatnak álcázott háborúsdit ezúttal Erdődy gróf rendezi a birtokain; s résztvevői a magyar arisztokrácia tagjaiból kerülnek ki. A játék során véletlenül megölik az odalátogató királyi párt: IV. Károlyt és Zita királynét. A gróf polgári hasonmásokkal játszatja el a királyi pár szerepét, akik azonban olyan jól belejönnek az alakításba, hogy nem akarnak engedelmes bábok maradni. Az eredmény a történelemkönyvből már ismert eseménysorozat – az 192l-es királypuccs, a "budaörsi csata", majd a száműzetés. A gróf meg akar szabadulni az immár fölöslegessé vált alteregóktól – ezért Károlyt az ő emberei is elkísérik a száműzetésbe, hogy a megfelelő pillanatban eltegyék láb alól. "Az alapszituáció amilyen abszurd, olyan hiteles is; csak az első néhány "ha"-t kell elfogadnunk, s máris hibátlanul illeszkednek egymásba a fogaskerekek" – írta a Pesti Színház előadásáról szóló kritikájában Nagy Péter.
Hasfelmetsző Jack
Watson doktor, Sherlock Holmes elválaszthatatlan
barátja és társa, a detektív Baker Street-i lakásának szalonjában, a kandalló
mellett ül, szinte elsüllyedt a hatalmas barna karosszékben. Arca helyén feketén
világított az egyenletes szomorúság, komor volt, mint aki legalább három
családot gyászol egyszerre.
A boldogság temploma Hernádi az őt foglalkoztató, rá jellemző témának, a szövegalakítás modern és hagyományos módszereinek megannyi fajtáját felvonultatja ebben az írói eredményeit mintegy összefoglaló új művében. Cselekményes és intellektuális kalandok - politikai, tudományos és filozófiai utalások, eszmefuttatások -, realista elbeszélés és lírai hangulatú szürrealista képsorok keverednek kavarognak benne. A függelékben még betanulását, próbáit, a történetben iktatott - s Pécsett nagy sikerrel bemutatott - Arisztotelész-drámáját is olvashatjuk. "Esszenciális realizmusa" gyakran átmenet nélkül vált át fantasztikus, abszurd tartalmú, sőt a groteszk-borzongató horror történetre - de képzeletének legelrugaszkodottabb játékain, leggátlástalanabb képzettársításain is áttetszik - az olvasó számára olykor sejtelmes logikájú - sajátos racionalizmusa. |