A Tolna megyei Felsőrácegrespusztán. Édesapja Illés János, uradalmi gépész, édesanyja Kállay Ida. Ferenc és Klára után harmadik gyermekként született Gyula, aki élete első 9 évét töltötte szülőhelyén. Az elemi iskolát a pusztai népiskolában (1908–12) kezdte, majd 1912-ben, amikor a család Simontornyára költözött, ott fejezte be a negyediket (1912), s végezte el az ötödiket (1912–13). A gimnázium alsó osztályait több helyen végezte: Dombóváron (1913–14), Bonyhádon (1914–16), és a budapesti Munkácsy Mihály utcai gimnáziumban (1916–17). 1916-ban szülei elváltak, anyjával Budapestre költöztek. A felső osztályokat az Izabella utcai kereskedelmi iskolában (1917–21) végezte. 1921-ben érettségizett. 1918–19-ben részt vett a balatoni diák- és ifjúmunkás mozgalomban, ott volt a románok elleni szolnoki csatában. 1920. december 22-én jelent meg első verse (El ne essél, testvér) név nélkül a Népszavában. 1921 őszétől a budapesti egyetem magyar–francia szakos hallgatója volt. Illegális tevékenységéért várható letartóztatása elől 1921 decemberében sikerült Bécsbe távoznia, majd Berlinen és a Rajna-vidéken át 1922. április 24-én érkezett Párizsba. "Onnan láttam meg végre való helyén s valóságos helyzetében Magyarországot. Szédítő és lelket próbáló pillanat volt. Párizs tett magyarrá." Alkalmi állások után egy könyvkötő műhelyben dolgozott. Egy ideig a Sorbonne hallgatója volt. 1923-ban első cikkeit, fordításait az Ék és a Ma közölte. 1926 nyarán amnesztia nyomán hazaérkezett. Fő fóruma a Kassák Lajos által szerkesztett Dokumentum, majd a Munka lett. 1927–30-ban a Phőnix Biztosító Társaság hivatalnoka volt. 1927. november 16-án megjelent első kritikai írása a Nyugatban. 1928-tól a Nyugat rendszeresen közölte verseit, cikkeit. Barátságot kötött József Attilával, Németh Lászlóval, Szabó Lőrinccel, Erdélyi Józseffel. Első kötete a Nyugat kiadásában jelent meg (Nehéz föld, 1928). 1931-ben feleségül vette Juvancz Irma gyógytornatanárnőt. 1934-ben az első írókongresszusra való meghívás alapján hosszabb utazást tett a Szovjetunióban. 1934–38-ig a Válasz, 1935-ben az Új Szellemi Front munkatársa, 1937. március 15-én egyik alapítója a Márciusi Frontnak, részt vett a Front szervezésében. 1937-től a Nyugat társszerkesztője; 1944-ig a Nemzeti Bank sajtóreferense francia mezőgazdasági ügyekben; elvált Juvancz Irmától. 1939-ben feleségül vette Kozmutza Flórát, akitől Mária nevű lánya született 1940-ben. 1941-ben, Babits Mihály halála után a Nyugat örökébe lépő Magyar Csillag (1941. október 1. – 1944. március 19.) szerkesztője. 

1944 márciusától Németh Lászlóval a Dunántúlon és Budapesten bujkált. 1945-ben nemzetgyűlési, majd rövid ideig országgyűlési képviselő. 1946-ig a Nemzeti Paraszt Párt egyik vezetője. 1945–49 között a Magyar Tudományos Akadémia tagja (1989-ben MTA tagságát visszaállították). 1946 októberétől 1949 júniusáig a Válasz szerkesztője. 1948-tól visszavonult a közélettől. 1956. október 31-én beválasztották a Petőfi Párt Irányító Testületébe. 1983. április 15-én hunyt el Budapesten.

Művei

Nehéz föld (1928)
Sarjúrendek (1931)
Három öreg (1932)
Hősökről beszélnek (1933)
Ifjúság (1934)
Oroszország (1934)
Szálló egek alatt (1935)
Petőfi (1936)
A puszták népe (1936)
Rend a romokban (1937)
Magyarok (1938)
Külön világban (1939)
Ki a magyar? (1939)
Lélek és kenyér (1939)
Összegyűjtött versei (1940)
Csizma az asztalon (1941)
Kora tavasz (1941)
Bartók (1955)

Kitüntetései

Baumgartner-díj 1931, 1933, 1934, 1936
Kossuth-díj 1948, 1953, 1970
József Attila-díj 1950
A Le Grand Prix International de Poésie díja 1966
Knokkei Irodalmi Nagydíj 1966
Tanácsköztársasági Emlékérem 1969
Herder-díj 1970
Batsányi-díj 1971
Az Ordre des Arts et des Lettres parancsnoki fokozata 1971
A Munka Vörös Zászló Érdemrendje 1972
A Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje 1977
Prix des Amitiés Françaises-díj 1978
Pro Urbe Pécs 1982
A Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje 1982
A Magyar Tudományos Akadémia tagja 1945–49, 1989-től ismét

Forrás: WIKIPEDIA, a szabad lexikon
Fotó forrás: Fazekas enciklopédia