Legeza Ilona könyvismertetői:
PUSZTÁK NÉPE

Illyés egyik legnagyszerűbb, bátran klasszikusnak mondható prózai alkotása a társadalmi valóssággal szembenézés igényéből íródott a harmincas évek első felében, a falukutatás korában. A Puszták népe jóval több szociográfiánál: nemcsak társadalomrajz, hanem lírai visszaemlékezés és önéletrajz is, híradás az akkori magyar társadalom egy ismeretlen - "elsüllyedt" - rétegéről, a népesség egyharmadát alkotó nincstelen parasztság sanyarú sorsáról, a "puszta" különös világáról, a dunántúli nagybirtokon élő cselédek múltjáról és jelenéről, mindennapi életükről, táplálkozási szokásaikról (és lehetőségeikről), az erkölcsükről és szellemi életükről, a puszta kultúrájáról, és végül a cselédsorból való kijutás csekélyke esélyéről.

Illyés maradandó érdeme, hogy hol komor, hol lírai, némelykor játékos hangú, költőien szép írásával egy ismeretlen - szinte gyarmati sorban tartott - társadalmi réteg létezésére döbbentette rá kortársait. Műve mindmáig a magyar széppróza egyik legkiemelkedőbb alkotása.  

 PETŐFI SÁNDOR

Illyés Gyulának műfajilag nehezen besorolható könyve ez a mű. Nem monográfia, noha a tudományos pontosságot nem nélkülözi, nem regény, noha izgalmassága vetekszik azzal, s fölelevenítő képessége minden regényes ténykiegészítés nélkül is regényszerű. Nem bújtatott önéletrajz, noha a szerző bizonyosan látott hasonlatosságot hősével.

Minden valamennyire is tudatos költő, író kijelöli magának az irodalmi hagyomány azon alakjait, akikhez a leginkább kötődik: mintegy megalkotja a maga hagyományát. Illyésnek is ez volt a célja Petőfi-portréjával. Ám Petőfi oly központi alakja a magyar kultúrának, hogy a rámutatásnál több kellett: megmutatni melyik Petőfiről van szó, s így újraalkotni magát Petőfit is. Ez volt tehát az illyési vállalkozás fő célja. Az előbbi feladatok mellé még egy újabb is társult: Petőfi révén, Petőfi ürügyén az egész magyarságot bemutatni a külföldi közönségnek. Ez a könyv ugyanis a francia kiadás számára készült. Illyésnek második szellemi hazája volt Franciaország, ezúttal nem elégedett meg azzal a kényszermegoldással, amellyel a szerb, olasz, bolgár stb. kiadások esetében igen, a lábjegyzetes informálással, hanem lényeges részeket írt hozzá könyvéhez. Így vált ez a könyv nagy jelentőségű magyar szellemi életrajzzá, a külföldieknek mutatott önarcképpé, melyből mi is tanulhatunk.

fenyők NÁSZA

Fújja újra a szél a mord fenyők
sárga porzó-porát.
Szeretkeznek a fák,
a zord fenyők a derűs völgy fölött.

Nincs tarka szirmuk; nem libeg s donog
feléjük lepke s méh;
szél vág a lomb közé
s töri őket s ők ettől boldogok.

Nagy messziről, hegy s hegy közt füst-szalag
módján úszik a vágy;
szemed előtt, világ;
a titkolt, szégyellt, legszebb akarat !

Bombaként robbantja széjjel a port
s gyantás ondó-szagát
virágból az ág,
miközben reccsen, hördül és jajong.

Sírnak a büszke fák, hajlonganak.
De orkán kell nekik.
Csak úgy ölelhetik
a szomszéd csúcsokat.

Két háborús haiku:
Roham előtt 

 Átszáll a folyón a kürtszó forró-fűszeres íze.
Marja a katonák dobhártyáját vad déli fény.
Ki akar hódítani? Senki! De
új csata hangja bizsereg a vezér tenyerén.

Napraforgók

Fejek, fejek – karóba húzva mind?
Karóba vert szemek!
Az iszonyra nyílt
pillák üvöltenek.