Dr. Franz Kafka nevű prágai férfi halálos betegen feküdvén egy bécsi szanatóriumban, arra kérte barátait, köztük Max Brod írót, hogy égessék el ki nem adott és teljesen be nem fejezett műveit, hadd felejtsék el még írójuk nevét is. A barátok a végakaratot nem teljesítették, Max Brod sajtó alá rendezte és kiadatta Kafka regénytöredékeit, novelláit, egyéb írásait, és ez az életmű néhány évvel később az irodalmi érdeklődés középpontjába került, hatni kezdett az egész szépprózára, s új útra indította a 20. századbeli elbeszélő irodalmat. Kafka, 1883. július 3-án született a prágai óvárosban, Herman Kafka szegény származású, cseh anyanyelvű zsidó divatkereskedő és Julie Löwy legidősebb fiaként. Apja saját erejéből vált jómódú divatkereskedővé, s szerette volna, ha félénk, érzékeny fiából is üzletember válik. Franz sokat szenvedett ettől, s a beteges, gyenge fizikumú fiú zsarnoknak látta apját. A prágai német gimnáziumba járt; a prágai egyetemen szerzett jogi doktorátust 1906-ban. 1902-ben ismerte meg barátját (ki később hagyatékát is kezelte) Max Brod-ot, aki bevezette Prága egyik intellektuális körébe. Ugyan már tizenhat éves korától írt, de korai írásait mind elégette, s csak 1904-től kezdett napi rendszerességgel alkotni.

Életének és műveinek problémáit meghatározta az a tény, hogy német anyanyelvű zsidóként élt Prágában a Monarchia utolsó éveiben. 1907-től 1922-ig biztosító intézeti tisztviselő volt, és munkája irodalmi munkásságára is rányomta bélyegét. Ugyanis alkalma volt szemügyre venni a bürokrácia gépezetének félelmetes működését, és naponta találkozhatott ügyeiket intéző kiszolgáltatott kisemberekkel is. Szűk baráti körétől eltekintve magányosan élt, családjával sem volt jó a kapcsolata. Elszigeteltségében szerepet játszott tüdőbetegsége is, mi egyre erősebben uralkodott el rajta. A szerelemben sem találta meg a boldogságot, több jegyesség után végül sosem házasodott meg. Pedáns, precíz hivatalnok volt, lelkiismeretesen végezte munkáját, de mindig őrlődött munkája és írói hivatása között. Napközben hivatali balesetekről és biztosítási ügyekről írt beszámolókat, éjszakánként pedig a szépirodalommal foglalkozott. Első publikációja 1908-ban, a Hyperion című folyóiratban jelent meg. Megfigyelés címmel 1912-ben jelent meg kötete, majd megírta Amerika című regényét, minek első része A fűtő címmel volt olvasható nyomtatásban. 1923-ban megpróbált kitörni hivatalnoki életformájából, s szerelmével Berlinbe utazott, hogy szabad íróként alkothasson. Betegsége azonban nem engedte sokáig ezt a szabadságot, s a Bécs melletti Kierling Szanatóriumba költöztek. Utolsó heteit ebben a szanatóriumban töltötte, ott is halt meg 1924. június 3-án. Életműve nagy része kéziratban maradt fenn, mit barátja rendezett nyomdai kiadás alá. Legfontosabb művei az Amerika, A per és A kastély című regények, továbbá elbeszéléseinek gyűjteménye már korábban megjelentek magyarul. Művei:

Novellák

Egy küzdelem leírása (1904-1905)
Esküvői előkészületek vidéken (1907-1908)
Az ítélet (1912. szeptember 22-23)
Az átváltozás (1915. november-december)
A fegyencgyarmaton (1914. október)
A falusi tanító (1914-1915)
Blumfeld, az öregedő agglegény (1915)
A sír őre (1916-1917), Kafka egyetlen színdarabja
Egy falusi orvos (1917)
Gracchus, a vadász (1917)
A Kínai Fal építése (1917)
Jelentés az Akadémiának (1917)
Az elutasítás (1920)
Az éhezőművész (1922)
Egy kutya kutatásai (1922)
A kicsi nő (1923)
Az odú (1923-1924)
Josefine, az énekesnő, avagy Az egerek népe (1924)

Regények

A per (1925) (benne A törvény kapujában című novella)
A kastély (1926)
Amerika, más címen: Az elkallódott fiú (1927)

Naplók és jegyzetek

Franz Kafka naplói
A nyolc oktávfüzet

Levelek

Levelek Felicének
Levelek Ottlának
Levelek Milenának
Franz Kafka: Levelek a családnak, barátoknak és szerkesztőknek