|
A
per
- Mit akarsz még most is megtudni, - kérdezte a kapuőr.
- Telhetetlen vagy. - Mindenki a Törvényre törekszik - mondta a férfi -, mi az
oka, hogy e sok-sok év alatt senki sem kért rajtam kívül bebocsáttatást? - Az őr
látta, hogy a férfi már a végét járja, s hogy elhaló hallását még elérje a szót,
üvöltve mondta: - Itt nem mehetett be senki más, mert ezt a bejáratot csak neked
szánták. Most megyek és becsukom.
(9.)
(Ford.: Szabó Ede)
Befejezetlenül, töredékesen maradt ránk Kafka hagyatékában. Josef K.
bankhivatalnok ágyánál egyik reggel két keménykalapos úr jelenik meg, és
ismeretlen vétkéért letartóztatja. Ez azonban nem vonja maga után a fogva
tartását, megszokott életmódjában nem korlátozzák. Ezután egy hosszú,
érthetetlen per kezdődik, melynek végén Josef K.-t kivégzik. Az író már a regény
elején hangsúlyozza hőse ártatlanságát. A polgári jogrend ellen valóban nem
vétett, egy törvényt sem szegett meg, fedhetetlen hivatalnok, köztiszteletben
álló polgár volt. Letartóztatását először tréfának, majd tévedésnek véli. Aztán
egyre megadóbban várja az ítéletet, s engedelmesen megy a kivégzésre. A peres
eljárás során a világ és önmaga értelmét keresi, harcot folytat a világ
rejtélyeinek megfejtéséért. Egyre inkább a Törvényszék titokzatos világának
megismerése vezeti, és egyre kevésbé törődik saját perével, személyének
megmentésével..
A kastély
Az elidegenedés legnagyobb huszadik századi írójának egyik
legismertebb és legjobb könyve A kastély. Szerzője 1915-ben Fontane-díjat
kapott, de igazán csak a halála után fedezte fel a művelt világ. Az igazi
Kafka-reneszánsz főleg az emberiséget ért hatalmas megrázkódtatás, a II.
világháború után érkezett el.
Az elkallódott fiú (Amerika)
Kafka első, töredékben maradt regényét, a Der
Verschollene-t eddig Amerika címen, Kristó Nagy István fordításában ismerhette a
magyar olvasó. Györffy Miklós most megjelent új fordítása ezzel szemben nem
véletlenül viseli Az elkallódott fiú címet: az új cím egyúttal sok szempontból
új szöveget is takar, ami
már önmagában, a régebbi fordítás minőségétől függetlenül is indokolttá tette a
szöveg újrafordítását. Hogy a fontosabb különbségeket számba vehessük, röviden
fel kell idéznünk a regény keletkezésének és kiadásainak nem éppen egyszerű
történetét. Kafka 1911 vége és 1912 augusztusa között írta meg Az elkallódott
fiú első, mára elkallódott változatát. A jelen kiadásban is olvasható második,
töredékben maradt változat 1912 szeptembere és 1914 októbere között keletkezett
úgy, hogy a szöveg gerincét alkotó első hat fejezet már 1913 januárjában készen
állt. Kafka ezután kisebb-nagyobb megszakításokkal még 1914 októberéig
próbálkozott a folytatással, míg aztán végleg félretette a kéziratot. A regény
nem is jelent meg a szerző életében. Csupán az első fejezet látott napvilágot
1913 májusában A fűtő. Töredék (Der Heizer. Ein Fragment) címmel a Kurt Wolff
Kiadónál. A regénytöredék első teljesnek mondható kiadását 1927-ben hozta ki
Amerika címmel ugyancsak a Kurt Wolff Kiadó. A kötet szerkesztője Max Brod,
Kafka barátja és irodalmi hagyatékának gondozója volt. A regénytöredék
kallódásának történetét még bonyolultabbá teszi az a közismert körülmény, hogy
Kafka mindkét Brodhoz intézett levéltestamentumában irodalmi hagyatékának
úgyszólván teljes megsemmisítéséről rendelkezett. Azzal, hogy - mint Kafka
egyébként előre tudhatta is - Brod nem teljesítette barátja végakaratát,
kétségkívül jó szolgálatot tett az olvasóknak. Egyúttal azonban sok problémát is
okozott, mivel a Kafka hagyatékában fennmaradt töredékes szövegeket - így Az
elkallódott fiút is - nemegyszer önkényes változtatásokkal, indokolhatatlan
szerkesztői beavatkozásokkal adta közre. Brod adta például már a regény első
kiadásának címét is (Amerika), mégpedig nyilván Kafka intencióinak ellenében,
aki naplóiban és leveleiben következetesen Az elkallódott fiú címen emlegette a
kéziratot. De tendenciózus volt Brod szövegkiadásában a fejezettöredékek
elrendezése is, Brod ugyanis - amint az az első kiadáshoz írott utószavából
egyértelműen kiderül - úgy vélte, hogy az általa Oklahomai Természeti Színháznak
elkeresztelt töredékfejezettel a regénynek pozitív véget kellett volna érnie,
jóllehet Kafka feljegyzései és levelei, valamint az - ugyancsak önkényesen -
Brod által Oklahomai Természeti Színháznak elnevezett rész harsány iróniája e
tézisnek megint csak ellentmondanak. Brod minden vitathatatlan jó szándéka
ellenére végső soron nagyban hozzájárult tehát ahhoz, hogy Az elkallódott fiú
Kafka másik két regényéhez képest sokáig csupán félresikerült, kiérleletlen,
másodrangú próbálkozásnak számíthatott....
...Az elkallódott fiú ugyanis - amint az a szöveg törzsét alkotó első hat
fejezetből és a hozzájuk csatlakozó töredékfejezetekbol kirajzolódik - a 17
esztendős, szülei által Prágából New Yorkba toloncolt Karl Rossmann amerikai
kallódását beszéli el a kitaszíttatás - otthonkeresés - befogadás -
kitaszíttatás folytonosan ismétlődő szekvenciáiban, mégpedig úgy, hogy az
eseményeket következetesen a "hős" szinte még gyermeki perspektívájából
ábrázolja, akinek tudata többnyire nem is képes feldogozni a történteket. A
kallódó fiú helyzetét még kilátástalanabbá teszi, hogy egy számára merőben
idegen világ törvényszerűségei között kellene mihamarabb eligazodnia ahhoz, hogy
egyáltalán esélye legyen a túlélésre. Innen a tér és az idő gyakori, Kafkára
olyannyira jellemző labirintusszerűsége, és a történések nemegyszer nehezen
átlátható oksági logikája, részletrealizmussal párosuló álomszerűsége. Hogy a
szekvenciáról szekvenciára deklasszálódó Karl Rossmann kallódása végül a fiú
vétlensége ellenére is - és Brod tézisével szöges ellentétben - a biztos
pusztulásba vezet, az nemcsak Kafka naplójegyzetei alapján nyilvánvaló, hanem az
Oklahomai Természeti Színház már említett iróniáján túl világossá teszi rögtön a
regény híres első bekezdése, a "hős" legelső amerikai benyomása is. Mert Kafka
maga soha nem járt ugyan Amerikában, de ismerjük a forrásokat, amelyeket a
regény megírásának megkezdése előtt elolvasott az Egyesült Államokról. Úgyhogy
aligha lehet a figyelmetlenség számlájára írni azt a nyilvánvaló "tévedést",
hogy a szabadság-istennő szobra, amelyet Karl Rossmann New York kikötőjébe
behajózva elsőként megpillant, fáklya helyett kardot tart a magasba: "...
a szabadság-istennő szobra, melyet már jó ideje figyelt, egyszerre tündöklő
napsütésben tárult eléje. Kardot tartó karját mintha csak az imént lendítette
volna a magasba, és alakja körül szabadon fújt a szél."
(5. o.)
Forrás: KURDI IMRE könyvkritika
AZ ÉHEZŐMŰVÉSZ
A prágai születésű, német nyelven író, zsidó származású Kafka a személyes
sorsában is átélt - s azóta filozófiai eszmefuttatásokkal is alátámasztott
- elidegenedésnek adott érzékletes képet novelláiban, amelyekből ez a
kötet a legjellemzőbbeket adja közre. A válogatás 21 hosszabb-rövidebb
elbeszélést tartalmaz, a többi között: Az ítélet, az Átváltozás, a
Fegyencgyarmaton. Ezeket az elbeszéléseket összefoglalóan álom-novelláknak
is nevezik. Az Átváltozás hőse, Gregor Samsa egyik nap hirtelen bogárrá
változik, bogáréletének leírása - egészen a pusztulásig - a novella
voltaképpeni tartalma. Az Az ítélet hőse, Georg Bendemann levelet ír
Pétervárra a barátjának, majd hirtelen elhatározással vízbe öli magát;
kiderül, hogy alkalmatlan az emberi kapcsolatokra, a világhoz fűződő
viszonya megszakadt. Ezekben az elbeszélésekben a realitás és az álom, a
vízió egybemosódik, későbbi elbeszéléseiben a két világ élesebben
elhatárolódik egymástól. Hogyan épült fel a kínai fal? Miért rekesztik ki
a legértelmesebb kutyát a kutyák társadalmából? Kafka utolsó korszakának
novellái ilyen kérdésekre felelnek. Ezek a tanmesék, parabolák a félelem,
kiszolgáltatottság általános érvényű elemzését adják. Némely írása egészen
rövid, szinte aforizmaszerű, mások - mint a Jozefine, az énekesnő avagy az
egerek népe - terjedelmes önelemzések: egy-egy lelkiállapotot fejtenek ki
és kommentálnak. Mindvégig megőriznek azonban olyan tartalmakat,
mondandókat, amelyek - épp a jelképiség okán - voltaképpen
kielemezhetetlenek, egyszeriek és örök érvényűek. Ez teszi egyszersmind
alkalmassá őket arra, hogy korunk olvasója is elgondolkodjék rajtuk,
számára való jelentéseket véljen felfedezni bennük.
Az átváltozás
Családjára megindultan és szeretettel gondolt vissza. Meggyőződése,
hogy el kell tűnnie, ha lehet, még határozottabb volt, mint húgáé. Az üres
és békés szemlélődésnek ebben az állapotában volt már akkor is, amikor a
toronyóra elütötte a hajnali hármat. A lassú derengést, amikor oldódni
kezdett a sötét az ablak előtt, még megélte. Ekkor feje, már nem
akaratának irányítására, lehanyatlott, és orrlikából csendesen kiáradt
utolsó lehelete.
(3.)
(Ford.: Györffy Miklós)
Klasszikus novella szabályai szerint készült el. Az elbeszélés során az
utazó ügynök (Gregor Samsa) féreggé változik. Ez után az író valósághű
pontossággal írja le hősének és környezetének sorsát. Gregor nyugtalan
álmából felébred, s féreggé változva találja magát. Az átváltozás
közvetlen okairól nem tudunk meg semmit. Eddigi életéről kiderül, hogy
meglehetősen tartalmatlan és üres volt. Ő tartja el az egész családot,
fizeti tönkrement apja adósságát, cége pedig embertelen módon kihasználja.
Gregor átváltozása után is embernek érzi magát, elcsodálkozik ugyan, de
csak az nyugtalanítja, hogy főnöke haragudni fog távolléte miatt. Az
elhagyott világgal már nem tud kapcsolatot teremteni, rájön, hogy teljesen
magára maradt. Családja fokozatosan lemond róla, átrendezik a szobáját,
majd kiürítik, s lomtár lesz. A mű végén Gregor maga hajtja végre halálos
ítéletét, hogy nem eszik, s ezzel meghal.
|
