Kármán József református lelkész (1794-től püspök) és Szalay Klára fiaként a felvidéki Losoncon született. Elemi- és középiskolai tanulmányait Losoncon végezte, 1785-től a pesti, 1788-tól pedig a bécsi egyetemen jogot hallgatott. (A legújabb kutatások szerint azonban nem iratkozott be a bécsi egyetemre.) Bécsben tudósítóként vagy magánágensként tarthatta fenn magát. Itt ismerkedett meg a nála 5-6 évvel idősebb gróf Markovics Miklósnéval, egy kalandor katonatiszt nejével. (A szerelmi viszony alatt egymásnak küldött német nyelvű leveleket Székely József fordított le magyarra, 1860-ban). Szerelmi viszonyuk 1789. nyarán végződött, amikor az asszony leköltözött férje bánsági birtokára.

1789-ben és 1790-ben ügyvédi vizsgát tett Pozsonyban. 1791. végétől ügyvédként dolgozott Pesten. 1792-től – Ráday Pál mellett – az első magyar budai színjátszótársaság igazgatója. Felvették a pesti Hét csillag nevezetű szabadkőműves páholyba. 1794-ben – Pajor Gáspár későbbi orvossal együtt – megindította az Uránia című negyedéves folyóiratot, amely csak 3 számot élt meg. Az Uránia anyagának nagyobb részét Kármán maga írta, fordította. Nem vett részt a Martinovics-féle összeesküvésben. 1795. április 5-én – apja halálakor – visszatért szülővárosába. Toldy Ferenc Kármán kortársaira hivatkozva az író halálának időpontját mindkét szülője halála előttre datálja; és ugyanő állítja azt is, hogy nemi betegségben halt meg; bár mindkét állítása megkérdőjelezhető. Halálának időpontja és oka tehát tisztázatlan; ami biztos: Losoncon halt meg még 1796 előtt. Híres Műve: Kazinczy és a debreczeniek. A kincsásó című elbeszélése a magyar novellairodalom első fecskéi közé sorolható.

Művei

* A nemzet tsinosodása
* Fanni hagyományai
* egy elveszett drámája Mária királynéról
* Bé-vezetés az Urániához (irodalmi-nyelvi program is egyben) 

Forrás: A Wikipédiából, a szabad lexikonból