A magyar drámairodalom kiemelkedő alakja. Apja takácsmester volt. Kecskeméten, Szegeden és Pesten járt iskolába. Az utolsó filozófiai évet (1809–1810) és a jogot Pesten végezte (1813). 1816-ban letette az ügyvédi vizsgát és először mint Halász Bálint ügyvéd segédje, később önálló ügyvédként működött Pesten 1820-ig. Hivatala mellett szorgalmasan tanulmányozta – Horvát István irányítása mellett – a történelmet, esténként pedig eljárt a magyar színielőadásokra. 1811-től fordításokkal és átdolgozásokkal is gyarapította a színtársulat műsorát. 1812-ben Békési József álnéven mint "delectans actor" (műkedvelő színész) maga is fellépett a társulat előadásain nem nagy sikerrel. Színpadi gyakorlat útján mindjobban elsajátította a drámaírás mesterségét. A színház iránti szenvedélyét fokozta Déryné iránti elfojtott szerelme. Egyetlen vígjátékában (Rózsa, vagy a tapasztalatlan légy a pókok közt, 1814) a színtársulat körül szerzett tapasztalatait örökítette meg, hangot adva egyúttal Dérynében való csalódásának is. A fordítások és lovagregények dramatizálása után megírta A Luca széke c. karácsonyi játékát, majd pedig rátért az önálló történelmi drámákra, melyek közül figyelemre méltóak a Žiśka (1813) és a Jeruzsálem pusztulása (1814). Történelmi drámáiban minduntalan olyan ellentéteket mutat be, amelyek szükségképpen lázadást vagy forradalmat robbantanak ki. Legtöbbjükben a vallás kérdése is szóba kerül, felvilágosodott és főleg az egyház hatalmát kárhoztató szellemben. 1814-ben az Erdélyi Múzeum c. folyóirat pályázatot hirdetett a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitásakor előadandó történeti drámára. A pályázatra írta Katona fő művét, a Bánk bánt. Az Erdélyi Múzeumban megjelent befejezetlen beszámoló (1818) a beérkezett tizenkét pályamű közül csak hatról közölt bírálatot. A Bánk bánt meg sem említik. Katona drámája vagy be sem érkezett, vagy azok közé került, melyekről nem készült el a bírálat. 1819-ben, amikor a fehérvári színtársulat nagy sikerrel játszotta Pesten Kisfaludy Károly első drámáit, átdolgozta a Bánk bánt. Átdolgozásában figyelembe vette barátjának, Bárány Boldizsárnak "Bánk bán rostája" c., 1814-ben a szerző használatára írt bírálatát, de a dráma lényegén nem változtatott.

Az első kidolgozás "Előversengés"-e helyére egy prózai "Jegyzés" került. Ebből kitűnik, hogy az író még ekkor (1819) sem tudott a pályázat eredményének előző évi kihirdetéséről. A cenzúra a drámának csupán kinyomtatását engedélyezte, de előadását nem. Az 1820-ban (1821. évi dátummal) nyomtatásban megjelent mű irodalmi körökben nem keltett visszhangot. Írói terveiben csalódva Katona visszavonult szülővárosába. Ott megválasztották ügyésznek, és művét, melyet Kecskemétnek ajánlott, a város tiszteletdíjjal jutalmazta. 1821-ben a Tudományos Gyűjtemény közli egy nevezetes értekezését, melyben a magyar drámairodalom kialakulásának akadályait vizsgálja: Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? Ebben megvilágítja a hazai színészetnek a nagy feladatokhoz méltatlan körülményeit; ilyenek a "theátrum nemléte", a cenzúra stb. A város kérésére belefogott Kecskemét történetébe, de az a munka korai halála miatt csak töredékesen jelent meg Szabados Kecskemét Alsó-Magyarország első mezővárosa történetei címmel (1834). 1815–1818 között néhány lírai költeményt is írt. A Bánk bán elismerése csak a költő halála után kezdődött. Egy színésztársa és barátja, Udvarhelyi Miklós, akinek maga olvasta fel még 1816-ban az első kidolgozását, jutalomjátékául választotta Kassán 1833-ban. Azután Egressy Gábor játszotta Kolozsvárt (1834), majd pedig Budán (1835) és Pesten (1839) került színre. A cenzúra tilalma ugyanis időközben feledésbe merült. A mű teljes irodalmi elismerése Arany János és Gyulai Pál nevéhez fűződik. A nemzeti drámairodalom legnagyobb alkotása a 19. század elején kibontakozó nemzeti ellenállás eszméit, az idegen-és zsarnokgyűlöletet fejezi ki a történelmi múltba visszavetítve. Tiborc alakja az elnyomott jobbágyság megszemélyesítője; monológja a 19. század jobbágyságának keservét és lázongását szólaltatja meg páratlan költői erővel. A dráma Erkel Ferenc (1810-1893) megzenésítésében nemzeti operánk lett.

Forrás: Irodalmi arcképcsarnok - Hegedűs Géza