Vágy (eredeti helyesírás)

Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
melly még egy 'Pegazus' szárnyait is nevetéd.
Oh hol vagy keccsel teljes szilaj indulatimnak
hasztalan izzadozó mennyei 'Tantalusa'?
Nemde világok - Idők - nyúlnak heverészve tömötten
a cél közt s közted? vak Here - 'Vágyakodás'!
Gyermeki bábok után kacsalódó képezet! egykor
csillagokat sietél egybeölelni - mi lett?
Dölfös 'Kedves' -nek csak az egy mosolyogva kiejtett
'nem' szava feltátott sírodig elkanyarít.

Bánk bán

Ő csorda számra tartja gyűlevész
szolgáit, éppenséggel mintha minden
hajszála egy őrzőt kivánna; sok
meránit, ollykor azt hinné az ember,
hogy tán akasztani viszik, úgy körül
van véve a léhűtőktől; s mi egy
rossz csőszt alig tudunk heten fogadni.
Ő táncmulatságokat ád szűntelen,
úgy, mintha mindég vagy lakadalma, vagy
keresztelője volna: és nekünk
szivünk dobog, ha egy csaplárlegény az
utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy
a tartozás mindjárt eszünkbe jut.
A jó merániak legszebb lovon
ficánkolódnak, - tegnap egy kesely,
ma szürke, holnap egy fakó: - nekünk
feleség s porontyainkat kell befogni,
ha veszni éhen nem kívánkozunk.
Ők játszanak, zabálnak szűntelen,
úgy, mintha mindenik tagocska bennek
egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
kéményeinkről elpusztúlnak a
gólyák, mivel magunk emésztjük el
a hulladékot is. Szép földeinkből
vadászni berket csinálnak, a-
hová nekünk belépni sem szabad;
s ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
himlős gyerek megkívánván, lesujtunk
egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek;
és aki száz meg százezert rabol,
bírája lészen annak, akit a
szükség garast rabolni kényszerített.
(Tiborc, Harmadik szakasz)

A becsűletes kínoztatik,


megostoroztatik, kipörkölik
szemeit, s midőn minden kitelhető
csapást kiállt, akkor törik kerékbe;
(Bánk, Negyedik szakasz)

Vége! Volt - nincs; de ne tapsolj hazám -
ni! - reszket a bosszúálló -
(Bánk, Negyedik szakasz)

Egy királynak


kell látni minden könnyeket: magának
könnyezni nem szabad.
(Király, Ötödik szakasz)

Nincs a teremtésben vesztes, csak én!
Nincs árva más több, csak az én gyermekem!
(Bánk, Ötödik szakasz)

Magyarok! Előbb mintsem magyar hazánk -
előbb esett el méltán a királyné!
(Király, Ötödik szakasz)

(Legeza Ilona könyvismertetője)

Bánk értesülvén a hazáját és becsületét fenyegető veszedelemről, az első felvonás végén elhangzó nagy monológjában adja meg további tetteinek kulcsát: Puszta lelkének parancsai szerint akar cselekedni, elszakítva azokat a "tündéri láncokat", melyek a királyi székhez és családjához kötötték. Tragédiája nem a tévedésből gyilkoló és bűnét utólag megbánó emberé; a király előtt is méltósággal vállalja, amit tett. Bánk bukását egyedül Melinda halála okozza.

Ma olvasva elsősorban szerelmi drámának hat, hősének igaz nagysága érzékenységében, érzelmi élete mélységében és intenzitásában ragadható meg. Katona drámaírói géniusza abban is zseniálisnak mutatkozik, hogy Bánkén kívül még több kisebb tragédiát is belesűrített a művébe, melyek a főhős konfliktusaival és egymással bonyolult, dinamikus rendszert alkotnak (Gertrudiszé, Melindáé, Peturé és bizonyos szempontból Tiborcé is). A Bánk bánban olyan lélekismeret, a szenvedély oly megértése nyilvánul meg, amely túlmutat a mű keletkezésének korán.

Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni?

Az igaz (látjuk), hogy a tele has ritkán dolgozik - jobban énekel az éhező kanári (...) De ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyürészése, élelméről gondoskodik, és - elhallgat.