A korabeli magyar irodalom és a nyelvújítás vezéralakja, az MTA tagja (1830). Birtokos nemes. Írói hajlamai kisgyermek korában kezdtek gyaníthatókká válni, emellett jó érzéke volt a festéshez, rajzoláshoz is, az olvasás pedig szinte mámorba ejtette. Már kisiskolás korában, latin és német nyelvtanulás közben megpróbálja olvasmányait magyar nyelvre fordítani. 16 éves sincs, amikor kezébe kerül Bessenyei legelső, még németül írt kisregénye. Eredeti címe: Der Amerikaner. Kazinczyt elragadja ez a világos, ésszerű valóságlátás. Magyarra fordítja a kisregényt ilyen hosszú címmel: Az amerikai Podoc és Kazimir keresztyén vallásra való megtérése. 1769–79-ben a sárospataki kollégiumban tanult, majd Kassán, Eperjesen és Pesten joggyakorlatot folytatott. Már ekkor kapcsolatba került a szabadkőművességgel és 1784-től tagja lett a szervezetnek. 1784-től Kassán lakott, kinevezték Abaúj vármegye aljegyzőjévé, 1786-tól mint a kassai tankerület elemi iskoláinak felügyelője szolgálta II. József felvilágosodott szellemű iskolapolitikáját. 1788-ban Batsányi és Baróti Szabó társaságában megindította az első magyar irodalmi folyóiratot, a Magyar Múzeumot, majd Batsányitól elfordulva 1790-ben külön folyóiratot adott ki, az Orpheust. A kezdet nehézségeivel küzdő magyar színészet támogatására Shakespeare-, Lessing-, Moliere-darabokat fordított magyarra. Lefordítja a Hamletet, fordít Goethéből, magyarra átdolgoz egy német szentimentális regényt, amely Bácsmegyei öszveszedett levelei címen jelenik meg. Könnyeden versel a német érzelmesek modorában, és irodalmi-kritikai hangú epigrammákat ír. 1791-ben, mikor állását elvesztette, Regmecre, birtokára költözött gazdálkodni.  

1794-ben csatlakozott a magyar jakobinus mozgalomhoz. Emiatt ez év decemberében letartóztatták, 1795. májusában halálra ítélték, majd királyi kegyelem az ítéletet bizonytalan ideig tartó várfogságra módosította. Spielbergben, Obrovicon, Kufsteinben és Munkácson raboskodott. Ezt az időt később Fogságom naplója címmel örökítette meg (csak halála után száz évvel jelent meg). 1801-ben kiszabadult. Először Regmecen gazdálkodott. Feleségül vette gróf Török Sophiet és 1804-től Érsemlyénben, 1806-tól az általa Széphalomnak nevezett Bányácskán gazdálkodott. Ennek jövedelméből fedezi irodalmi kiadásait is. Örökös anyagi gondok közt él tehát, de ez nemigen izgatja. A cél: a munka. Minden régi és kezdő írót felkeresett leveleivel, tanácsaival, buzdításaival; levelezése pótolta a hiányzó irodalmi folyóiratot. Hamarosan az irodalom vezére lett. Ezrével írja választékos nyelvezetű, irodalmi és kultúrpolitikai tárgyú leveleit, amelyekkel szervezi és összetartja az irodalmat. Egy ideig úgyszólván egy egész tudományos akadémia szerepét vállalja Széphalomról. Közben verses és prózai fordításokkal ismerteti a világirodalmat, és csiszolja a magyar nyelvet. Saját versei közül legjobbak az irodalmi-esztétikai tárgyú epigrammák. Lírai versei inkább azért érdekesek, mert példát adnak, lehetőségeket mutatnak. Így például ő kezdi el nálunk a szonett költészetet. Egyik legfontosabb tevékenysége, hogy vezéralakja a nyelvújításnak. Új szavak, szokatlan kifejezések, múltba hullott s most új fényre hozott magyar szavak, merész összevonások, addig ismeretlen képzők születnek Kazinczy és nyelvújító társai, a neológusok tollából. Kazinczy a szép magyar nyelv, a "fennebb" stílus érdekében bátran szembeszáll a régi nyelvszokással, a hagyománytisztelettel is. Egyetlen eszménye a szépség. "A szépíró nem ismer főbb törvényt írja, mint azt, hogy írása szép legyen. Valami ezen igyekezetet segélheti, az neki minden szabad, akár engedi a grammatika és a szokás, akár nem." Ezért küzdött a Poétai epistola Vitkovics Mihály barátomhoz (Buda, 1811) és a Tövisek és virágok (Sárospatak, 1811) köteteiben. A nyelvújítási harcot Orthológus és neológus nálunk és más nemzeteknél (1819) értekezése zárta le az új irány sikerével. Élete végén nehéz körülmények között élt, adósságok szorongatták. Ezért Zemplén vármegye levéltárában írnokságot vállalt. 1828-ban jelent meg legjobb műve: önéletrajza, a Pályám emlékezete. 1831-ben Pannonhalmára utazott, útja leírását ki is adta (Kazinczy útja Pannonhalmára…). Pár hónappal később kolerában meghalt. Levelezését az MTA 1890–1960 között 23 kötetben adta ki.

Forrás: Hegedűs Géza - Irodalmi Arcképcsarnok