ÖSSZES KÖLTEMÉNYEI

Kazinczy Ferencet elsősorban a nyelvújító mozgalom vezéreként, a magyar irodalmi élet szervező egyéniségeként és legnagyobb levelezőjeként tartja számon a köztudat, holott ő maga költő mivoltára volt igazán büszke. Ehhez képest is elszomorító, hogy összes verseinek gyűjteménye utoljára 1879-ben jelent meg - most Gergye László vállalkozott a teljes lírai életmű kritikai igényű kiadására. A mintegy 270 vers - ebben benne vannak a töredékek is - nem időrendben szerepel, hanem - a költőnek Toldy Ferenchez írott levelében kifejtett koncepciója szerint - műfaji csoportosításban: ódák és dalok, vegyes költemények, a Tövisek és virágok, illetve a Virágok és gyomok darabjai, episztolák és töredékek rendjében. Így azután eszmei-, poétikai-stiláris keresztmetszet rajzolódik ki a lírai életműről, a kronológia helyett azok a fő motívumok és hatások tűnnek ki, melyek olyannyira jellemzőek Kazinczy költészetére: az antik-deákos reminiszcenciák, illetve a rokokó német grácia-költészet. Mindeme hatásokról, a poétikai és stiláris jellemzőkről bőven tájékoztat a tüzetes verselemzéseket is nyújtó előszó (Kazinczy költészete). A szövegközlést a kötet terjedelmének csaknem felét kitevő Jegyzetek követik, ahol a versek sorrendjében olvashatók az azonos szerkezetű filológiai kommentárok (kézirat, megjelenés, szövegkritikai magyarázatok). A kötetet betűrendes név- és címmutató egészíteti ki. 

(Legeza Ilona könyvismertetője)

A nagy titok

Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted,
Szánts és vess; s hagyjad másnak az áldozatot'.

Feleségéhez írt szonett kézirata

FOGSÁGOM NAPLÓJA

1794. december 14-én, egy vasárnapról hétfőre virradó éjszaka fegyveres ulánusok zörgetik meg a Kazinczy-kúria ajtaját, hogy az álmából felriadó Kazinczy Ferencet letartóztassák, és a nádor, Sándor Lipót főherceg parancsára - szigorú őrizetben - Budára kísérjék. Kétezer-háromszáznyolcvanhét nappal később, 1801. június 28-án - ismét vasárnap - a munkácsi várbörtön főstrázsamestere magához kéreti a 41 éves, már őszülő írót, és tudomására hozza: őfelsége visszaadja szabadságát, őszintén remélve, hogy élete az elkövetkezőkben szerencsésebben alakul majd, mint a múltban. A Fogságom naplója e kevés híján hétéves raboskodásnak a krónikája. A magyar emlékirat-irodalomnak ez a ma is élő, klasszikus remeke történelmünk egyik drámai időszakáról is számot ad: a Martinovics-per, a jakobinus mozgalom eltiprásának koráról. Kazinczy vérbeli memoáríró, mindig tényeket közöl, időhöz kötve, szűkszavúan, már-már könyörtelen őszinteséggel, a különféle helyszíneket legtöbbször le is rajzolva, ugyancsak tárgyszerűen és pontosan, mintegy a szavakba foglaltak hitelesítésére. Mondanivalója, emberi, eszmei helytállása, Buda, Kufstein és Munkács börtöncelláinak fojtott légköre, az egész korszak minden bizonytalansága, félelme és reménye ezekből az apró, realista hűséggel megörökített részletekből áll össze egységes egésszé.  

(Legeza Ilona könyvismertetője)