Nevét kínai hazájában is többféleképpen írják és mondják, az európai nyelvekben hol Kunfocénak, hol ellatinosított formában Konfuciusnak szokták kiejteni. Lehetséges, hogy ez a Kung Fu-ce a hiteles forma, ebből a Kung a személynév, Fu-ce pedig "tisztelt mester"-t jelent. Több mint két és fél ezer éve ő a legtiszteltebb minden kínai közül. Konfucius a Lu fejedelemséghez tartozó Cou-ban született (Santung tartomány). Apját fiatalon elveszítette és sokat nélkülözött. 19 évesen megházasodott, és hamarosan megszületett fia, Po-jü. Ezután a nemes Csi nemzetségnél szolgált mint a gabonaraktárak, közmezők és köznyájak felügyelője. 22 évesen tanítani kezdett. Tanítványainak írást, aritmetikát, retorikát, szertartásismeretet, később történelmet, irodalmat, politikát és etikát is tanított. Ezután zavaros politikai időszak következett, melynek eredményeként uralkodójával együtt menekülni kényszerült. Néhány év múlva visszatérve ismét tanítani kezdett, de tanításában nagyobb hangsúlyt kapott a társadalom újjászervezésének gondolata, amely a "li"-re, vagyis a helyes, etikus magatartása alapozott. Ezt szervezett oktatás keretében kívánta kiterjeszteni a társadalom minél szélesebb rétegeire. Ezt követően néhány évre államminiszter lett, de később lemondott hivataláról (más források szerint kegyvesztett) és vándortanító lett.  

Eszméinek java részét a hagyományoktól örökölte, e rendszertelen hagyományt ő rendszerezte példázatos, áttekinthető tananyaggá. Amikor tanítványainak száma már végtelenül sok, tekintélye szétterjedt a kínai határtalanságban, otthona hazahívja. Örömmel tér vissza a rég elhagyott otthonba. Uralkodója testvérként fogadja, rá várna valamennyi magas hivatal, de neki egyik sem kell. Ő tanító, az ő dolga, hogy tanítson. És akarata vagy akár szerény kívánsága már parancs a királyok számára is. Megalapíthatja most már a saját iskoláját. Mindenfelől árad ide a sok tanítvány. Kung, a legtiszteltebb mester válogathat a legtanultabb tanítványok között, hogy azok oktassák a kezdőket. A tantárgyak, a tananyag ettől kezdve jó két évezredig mintája minden kínai főiskolának. Amikor 72 éves korában meghalt, szinte azonnal olyan vallásalapítónak tudták, aki közvetlen mennyei megbízásból adott hitet és hitformát az emberiségnek. Később már a mennyekben, az ismeretlen istenek körében élő, a földi emberekre tekintő szent alaknak tartották. Tanítását filozófiának, jogforrásnak, államelméletnek tudták, de mindenekelőtt a vallás megalapítójának.

Az általánosan mértékadónak elfogadott könyvek két csoportra oszthatók: a kanonikus szövegekre, amelyeket állítólag maga Konfucius dolgozott ki, és a klasszikus szövegekre, amelyeket Konfucius közvetlen vagy közvetett tanítványai jegyeztek le.

Az öt kanonikus könyv (wu king) a következő:

1. Yijing (Ji king), Változások Könyve: ez állítólag Fu Hi mitikus császárra (i. e. 2950 körül) visszanyúló, másoktól kiegészített és sok tudós által magyarázott misztikus mű, amely a természetfeletti hatalmakkal és azok egymáshoz való kapcsolatával foglalkozik, s főként jóslási célokat szolgál.
2. Shijing (Si king), Dalok könyve: 305 régi dalból álló gyűjtemény, amelyet Konfucius állított össze nagyobb anyagból.
3. Shujing (Su king), Írások könyve: Ez statútumokat, rendeleteket, nyilatkozatokat és más dokumentumokat tartalmaz, Jao császár korától (i. e. 2350) egészen a Csin-dinasztiából való Mu herceg koráig.
4. Chunqiu (Cs'un c'iu), Tavasz és ősz: Konfucius szülőföldje, Lu történetéről írott műve, amelyben morális bírálatot mond az eseményekről.
5. Liji (Li ki), a Szertartások feljegyzései: A legkülönfélébb vallási és társadalmi szertartásokkal foglalkozik. A Han-dinasztia idején szerkesztett kompiláció, amely azonban részben Konfucius iskolájából származó feljegyzéseken alapul.

A modern sinológia feltételezi, hogy a Változások könyvének legősibb rétegei az i. e. 7. századból származnak, a mű a mai formáját azonban csak az i. e. 2. században nyerte el. A Dalok könyvének keletkezési idejét az i. e. 8-6. századra teszik, az Írások könyve állítólag csak részben nyúlik vissza az i. e. 11-6. századig; sok részletét ui., habár régi töredékek felhasználásával, de csak az i. sz. 4. században fogalmazták meg, régies stílust utánozva.

A négy klasszikus könyv (sishu, sze-su) a következő:

1. Lunyu (Lun jü): Konfucius tanítványaival folytatott beszélgetései.
2. Daxue (Ta hio), a Nagy tanítás: rövid, valószínűleg részben Konfuciustól származó erkölcsi értekezés.
3. Zhongyong (Csung jung), A közép mozdulatlansága: A könyv részben Konfucius kijelentésein alapszik, részben unokája műve; a belső kiegyensúlyozottság állapotával foglalkozik; azt a bölcsnek mindig meg kell őriznie.
4. Mengzi (Meng-ce): a Mengzi (Meng-ce, latinosan Mencius) filozófus (i. e. 372-289) tanításait tartalmazó mű. Mengzi továbbfejlesztette Konfucius tanításait.

Ezekhez a kanonikus és klasszikus művekhez egy sor más írás, valamint gazdag kommentárirodalom járul. 

Forrás: Hegedűs Géza & Terebess Online