Édesapja jómódú ügyvéd, városi tisztviselő, felmenői között sok kőműves mester, építőmester volt. A család tulajdonában lévő Maglódi úti téglagyárba, gyerekként Lechner Ödönt gyakran elvitték. Iskoláit Pesten végezte, a Reáltanodában, majd a József Polytechnikumban tanult. 1866-68 között két másik építésznek készülő fiatalemberrel - bizonyos Hauszmann Alajossal és Pártos Gyulával - a berlini Bauakademie-n képezte tovább magát. Rövid itáliai tanulmányút után, hazatérve Pártossal közösen nyitott építészirodát. Lechner első munkái, bérházak, még a Berlinben tanultakat idézik, épületei neoreneszánsz stílusúak, ilyen Mándl Béla bérháza, a Honvédmenház, és a homlokzatán történelmi alakok szobraival díszített Kecskeméti-ház. A Városligeti Korcsolyacsarnok tervezésére 1874-ben kiírt pályázatot Lechner nyerte meg, az ő tervei szerint építették fel a Városligeti tó partján álló faszerkezetű pavilont. Ahogy szinte minden korai épületén, itt is alkalmazta a Palladio motívumot. 1875-ben Lechner fiatal felesége halála után Franciaországba utazott. Már korábban úgy érezte, hogy az építészetében uralkodó német hatást a francia építőművészettel való megismerkedése kedvezően ellensúlyozná. Párizsban Clement Parent irodájában dolgozott, elsősorban régi francia kastélyok felújításán. 1879-ben tért vissza Franciaországból, s ismét Pártos Gyulával kezdett dolgozni. Nagyszabású alkotások sorozatát építette (a szegedi városháza, a B. p.-i volt MÁV Nyugdíjintézeti bérház; a szegedi Milkó-ház). A MÁV Sugár út épületeinek Ybl Miklós és Linzbauer István által meghatározott itáliai neoreneszánsz stílusától erősen elüt a Lechner tervezte épület francia kora reneszánsz stílusa. Hasonló stílusban épült a Thonet ház is. Ezek még a historizáló stílust képviselik, de megjelenik már későbbi művészetének több jellemvonása, a népi ornamentika használata. Stílusának első terméke a Tura melletti zsámbokréti Beniczky-Odescalchi-kastély. Lechner építészete angliai tanulmányútjai után változott meg gyökeresen. Először 1889-ban, majd 1890-ben Zsolnai Vilmossal együtt (a pécsi Zsolnai kerámiagyár alapítójával) utazott Londonba. Visszatérte után megnyerte az Iparművészeti Iskola és Múzeum tervezésére kiírt pályázatot. Ekkor alakult ki sajátos, keleties elemeket felhasználó "magyaros"-nak nevezett stílusa, ami világszerte ismertté tette nevét, itthon pedig számos követőre talált. Lechner Ödön 1911-ben közzé tett Önéletrajzi vázlatában az iparművészeti múzeum stílusát a következőkkel magyarázza: "A magyar népművészet tanulmányozása azután elvezetett az ázsiai népek művészetéhez, mert a két művészet között fennálló letagadhatatlan rokonság, mely főleg a perzsa és indus művészetben válik nyilvánvalóvá, annál is inkább érdekelt, mert ezen népeknél - amelyek művészetüket már bizonyos monumentalitásig emelték - némi útmutatást véltem találni arra nézve, hogy hogyan lehet a népies elemeket a monumentális architektúrába átültetni. Ezért nagy szeretettel szenteltem magamat a keleti művészetek tanulmányozásának." Ezeken az épületein gyakran használta a pécsi Zsolnai-gyárban készült pyrogránit burkolólapokat és színes, mázas díszítőelemeket. Érett korszakában tehát, a népi formajegyeket mind egyénibb módon használta, előszeretettel alkalmazta a szecessziós-népies majolikadíszítést. De épületeinek alaprajzi megoldása, térkompozíciója is újszerű volt. Felhasználta a keleti, különösen az indiai építészeti formákat. Nem sokkal később, 1896-ban hasonló stílusban tervezte a Magyar Királyi Földtani Intézet épületét. Lechner Ödön legdekoratívabb épülete kétségtelenül az 1899-ben tervezett Postatakarékpénztár. Ezen az utolsó nagy munkáján ötvözi a legsikeresebben a keleties elemeket magyar népművészet színpompás motívumaival. Stílustörekvéseit elméleti dolgozatban is kifejtette (Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz, Művészet, 1906; Önéletrajzi vázlat. A HÁZ. 1911). Ennek, valamint épületcinek nagy hatása volt, a szecesszió építészetének nemzetközileg is jelentős képviselője. A fiatal építésznemzedék seregestől vette körül és követte építészeti elveit, így Lajta Béla, Maróti Géza, Jakab Dezső, Komor Marcell, Bálint Zoltán, Jámbor Lajos, Sebestyén Artúr, Györgyi Dénes, Jánszky Béla, Zrumetzky Dezső, Medgyaszai István, Árkay Aladár.

Főbb alkotásai:

• 1874-1875. Kecskemét, Kecskeméti Takarékpénztár
• 1875. Budapest, Városliget, Korcsolyacsarnok (1893-ban lebontották) (4)
• 1882. Kecskemét, Városi fürdő (nem épült meg)
• 1882-1883. Szeged, Városháza (5)
• 1882-1884. Budapest, MÁV Nyugdíjintézet bérháza, benne volt a Drechser-kávéház (6)
• 1885-1886. Nagybecskerek, Megyeháza
• 1887. Kecskemét, Rudolf lovassági laktanya
• 1888-1889. Budapest, Thonet-ház (7)
• 1889-1893. Szekszárd, Szekszárdi Szálló
• 1889-1901. Karlóca, Főgimnázium
• 1890-1896. Kecskemét, Városháza (8)
• 1891-1896. Budapest, Iparművészeti Múzeum (9)
• 1891-1897. Budapest, Szent László-plébániatemplom (10)
• 1894. Budapest, Ferenc József híd (nem épült meg)
• 1895. Budapest, Lechner-ház
• 1896-1899. Budapest, Földtani Intézet (11)
• 1898-1900. Budapest, Lechner Gyula háza
• 1899. Budapest, Tőzsdepalota (nem épült meg)
• 1899-1901. Budapest, Postatakarékpénztár (12)
• 1900. Kolozsvár, Lechner Károly villája
• 1903. Bécs, Áruház (nem épült meg)
• 1905. Budapest, Kultuszminisztérium (nem épült meg)
• 1906-1908. Pozsony Főgimnázium
• 1907-1913. Pozsony, Szent Erzsébet-templom
• 1909. Budapest, Várhegy, Erzsébet királyné emlékműve (nem épült meg)
• 1914. Budapest, Kőbánya, Főgimnázium
• 1914. Budapest, Ferenc József emléktemplom (nem épült meg).

Forrás: http://www.btm.hu