A művészettörténészek állításai nem egybehangzóak a stílust illetően. Egyesek szerint Lechner a korai francia reneszánszból, mások szerint az angol reneszánszból merített, és vannak olyan vélemények is, hogy a legfontosabb hatást a felvidéki szász városok - így Lőcse - reneszánsz építészete gyakorolta rá. Mindenesetre Lechner öntudatosan kifejtett programja szerint a cél a magyar stílus megteremtése volt. Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz. Mert kell lennie. Ez a meggyőződés vezet életpályámon, amelynek egyetlen célja, utat vágni a magyar formanyelv megalakítása felé írta a Művészet című folyóiratban, 1906-ban. Így bár az alapszerkezet még a reneszánsz korai stíluskorszakának formavilágára épül, a homlokzat díszítése viszont hangsúlyos, hazai földben gyökerező, a magyar népművészet motívumkincsét felhasználó falburkoló kerámia. (Lechner ebben a kérdésben előremutató volt, ugyanis a gipszöntvényekkel szemben a kerámia időt állóbb, színekben gazdagabb, és lemosható anyag). Az épület 4 sarok lizéniás (keskeny és lapos függőleges falsáv, a falfelület tagolására), főhomlokzatán közép rizalittal (az épületek közepén vagy sarkain kiugró homlokrész) kiemelt, nagyjából téglalap alaprajzú.
Közép rizalitjának ormán a honalapító Árpád fejedelem szobrát helyezték el. A korabeli kecskemétiek, akik először idegenkedtek az új városházától, Árpádkának nevezték el a páncélos vitézt. Az oromzati részbe és a második emeleti ablakok közé, a tetőpárkány alatti falmezőkre medalionokba foglalt relief arcképek kerültek: Huba, Árpád fejedelem, Zrínyi Miklós, Thököly Imre, Corvin Mátyás, Hunyadi János, Szent István, I. Ferenc József arcmásaival. Az épületen kívül és belül több helyen szerepel a Magyarország és Kecskemét város címere.