Gábriel García Márquez
 (1928 – )

...mindenki a hegy csúcsán szeretne élni, nem is sejtvén, hogy a valódi boldogság
éppen abban rejlik, ahogyan oda feljutunk...

kolumbiai író

Teljes nevén Gabriel José de la Concordia García Márquez író, újságíró, kiadó és politikai aktivista. Élete legnagyobb részét Mexikóban és Európában töltötte; jelenleg Mexikóvárosban él.

Gyakran a mágikus realizmus leghíresebb írójának nevezik és írásainak nagy része erősen kötődik is ehhez a stílushoz, de túl változatosak ahhoz, hogy művei összességükben könnyen beskatulyázhatóak legyenek. Kezdetben a kolumbiai napilap, az El Espectador riportereként dolgozott, később külföldi tudósítóként Rómaban, Párizsban, Barcelonaban, Caracasban és New Yorkban. Az 50es években kezdett el publikálni, korai írásaiban Faulkner hatásai mutathatóak ki. Első figyelmet érdemlő munkája az
Egy hajótörött története volt, amelyet 1955-ben cikksorozatként jelentetett meg. Ebben egy, a kormányzat által dicsőségesnek beállított hajótörés valódi, dicstelen történetét mutatta be. Ezzel kezdődött külföldi tudósítói karrierje is, mivel Kolumbiában nem volt többé biztonságban. A történetet 1970-ben könyv formájában is kiadta és sokan regénynek tekintik. Több munkáját egyaránt nevezték fikciósnak és nem fikciósnak is, különösen az 1981-ben megjelent Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját, amely egy vérbosszú újságokban is megjelent történetét meséli el, és a Szerelem a kolera idején, ami nagyszülei szerelméről szól. Több műve is a "García Márquez világegyetemben" játszódik, több könyvben is felbukkanó szereplőkkel, eseményekkel és településekkel. Meghatározóak gyermekkori élményei; ez több regényében visszatérő motívum. Humora Dickenséhez hasonlítható. Fantasztikuma, képzelőereje és iróniája beleillik a sajátos latin-amerikai légkörbe, a maga teremtette Macondo "mikro társadalmába", ahol több regénye is játszódik. Érdekes humanizmusa: még a kevésbé pozitív, sőt kifejezetten negatív alakoktól sem tudja megtagadni a rokonszenvet és az együttérzést.  

1962

1967

Nobel-díj - 1982

1985

1994

Leghíresebb regénye a Száz év magány 1967-ben jelent meg és több, mint tízmillió példányban kelt el. Egy elzárt dél-amerikai falu életét meséli el, ahol a furcsa események közhelyszámba mennek. Vannak benne varázslatosan valódi elemek, de ennél fontosabb, az idő és elzártság természetének filozófiai visszatükrözése, illetve hiányoznak belőle a népmesei elemek, ami pedig a mágikus realizmus előfeltétele. Nem minden furcsa és megmagyarázhatatlan folklóros: néha egyszerűen ilyen az élet. A regény nem pusztán a mágikus realizmus megújítása miatt érdemel figyelmet, hanem mert különösen szép módon használja a spanyol nyelvet. A műelemzések gyakran figyelmen kívül hagyják azt is, hogy a könyv igazi epikus mű, ami egy bonyolult és nagy család sok évtizedes történetét mutatja be. García Márquez 1982-ben megkapta az Irodalmi Nobel-díjat regényeiért és novelláiért.

kezdeti elbeszélések

1992

2002

2002-ben adta ki önéletrajzi könyvét, a Vivir para contarla, egy háromkötetesre tervezett mű első részét. Ez magyarul Azért élek, hogy elmeséljem az életemet címmel 2003-ban a Magvető Kiadónál jelent meg, Székács Vera fordításában. García Márquez híres Fidel Castrohoz kötődő barátságáról, és arról hogy – különösen az 1960-as, 1970-es években – többször biztosított együttérzésről néhány latin-amerikai lázadó csoportot. Ezen kívül erős kritikával illeti a kolumbiai kormányzatot, de nem támogatta nyilvánosan a hazájában működő gerilla csoportokat. Gabriel García Márquez jelenleg egészségi okokból visszavonult a nyilvánosságtól. (Nyirokrákja van - úgy tűnik, egyre súlyosabb.)

Művei

  • 1955 – Söpredék
  • 1961 – Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
  • 1962 – Mamá Grande temetése
  • 1962 – Egy kék kutya szemei
  • 1962 – Baljós óra
  • 1967 – Száz év magány
  • 1970 – Egy hajótörött története
  • 1975 – A pátriárka alkonya
  • 1978 – Hihetetlen és szomorú történet az ártatlan Eréndiráról és lelketlen nagyanyjáról
  • 1981 – Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
  • 1985 – Szerelem a kolera idején
  • 1989 – A tábornok útvesztője
  • 1992 – Tizenkét vándor novella
  • 1994 – A szerelemről és más démonokról
  • 1996 – Egy emberrablás története
  • 2002 – Azért élek, hogy elmeséljem az életemet
  • 2004 – Bánatos kurváim emlékezete

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL