Gazdag bordeaux-i polgárcsaládba született, apja bankár volt. Mauriac 18 hónapos gyerek, amikor apja meghalt. Édesanyjával élt együtt, 5 gyerek közül ő volt a legfiatalabb. Édesanyja szigorúan vallásos, katolikus és konzervatív szellemben nevelte. A Bordeaux egyetem bölcsészkarán teológiát, régiségtant, orvostudományt, filozófiatörténetet és esztétikai ismereteket hallgatott. Érdeklődése azonban az irodalom felé terelte. Szülővárosának környéke későbbiekben is meghatározó volt regényeiben. Már fiatal korában Bordeaux-ban is megjelent néhány verse az újságokban, azonban csak 1906-ban, Párizsba való költözésekor teljesedett ki tevékenysége. Első könyve, az Imára kulcsolt kéz 1909-ben jelent meg, verseskötet volt, szintén a két évvel később, 1911-ben megjelent Búcsú az ifjúságtól könyve is. Újságíróként helyezkedett el, egy katolikus szellemű folyóirat munkatársaként, később szerkesztője is lett. Újságíróként is jó tollával tűnt ki. Az I. világháború alatt a Vöröskereszten keresztül a Balkánon különböző kórházakban szolgált. 1922-ben jelent meg A leprásnak adott csók című regénye, ami sikeressé tette, majd az 1925-ben megjelent A szerelem sivataga műve kiérdemelte a Francia Akadémia nagydíját is. Az 1932-ben megjelent egy pénzsóvár ügyvéd családi viszályáról szóló könyve, a Viperafészek aztán nemcsak híressé, hanem kedvelt íróvá tette Franciaországban is.

1933-ban a Francia Akadémia tagjai közé választották Még ugyanebben az évben írta saját munkásságának elemzését, A regényíró és alakjai című esszéjében. Több kritikus is fanyalgott művein (de Sartre 1939-es kritikája), ennek ellenére sikere töretlen maradt. 51 éves korára közismert volt, mint publicista, de jó ismeretterjesztő és kitűnő vitatkozó volt, újságcikkeiben, vitairataiban aktív közéleti tevékenységet folytatott, a diktatúra minden formáját, így az olasz és a spanyol fasizmust is elítélte. Regényei mellett tanulmányokat írt Pascalról és Racineról is. Későbbi művei közül a Frontenac-misztérium, A farizeus műve emelhető ki. Négykötetes Napló-ja Emlékiratai írói szándékairól, erkölcsi nézeteiről szólnak. Írt néhány színpadi művet is, ezeket otthon Franciaországban játszották, (Comédie Francaise). A II. világháború alatt a megszállt Franciaországban bujkált, az ellenállási mozgalomban is részt vett. Ez alatt is jelent meg írása, a A fekete jegyzet, Forez álnév alatt. A háború után Charles De Gaulle magas kitüntetésben részesítette. Egyre aktívabb lett közéleti szereplése, újságcikkeiben többek között elítélte a vietnami és az algériai háborút. A magyar forradalom jelentőségét is felismerte. Biztatta Elie Wieselt, hogy írja meg a Holokauszt időszaka alatti, zsidóként átélt tapasztalatait. 1962-től nyíltan Charles de Gaulle mellé állt. (később életrajzi regényt is írt róla) Ekkor már a Le Figaróban és a L’Expressben írta napi vitacikket. 1952-ben Irodalmi Nobel-díjat kapott. Élete töretlennek és sikeresnek mondható, amit egy író publicista elérhet, azt megkapta. 85 éves korában érte a halál, koporsóját az Akadémia lépcsőjére helyezték el, két oldalán díszsorfalat álltak a kormány és az akadémia képviselői.

Forrás: Wikipédia, a szabad lexikon 

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL