A bécsi mérnökakadémia elvégzése után különböző hadmérnöki beosztásokban szolgált. Katonai pályafutása során két évig hadifogoly volt Konstantinápolyban. 1809-ben Győr védelmében vett részt. Építészeti munkásságában a klasszicizmusba hajló késő barokkból indult. Fő művei, a debreceni református Nagytemplom és a kollégium (1804 – 1818) már a magyar klasszicizmus kiemelkedő alkotásai.

Az erdélyi származású Péchy Mihály érdekes és értékes építésze a kornak. Az idős, Bécsben végzett mérnökkari tiszt, főművére, a debreceni református templom megtervezésére a megbízást a század elején kapta meg. Az 1802-es tűzvész után, 1804-ben kezdődött el az építkezés. Péchy az - alkalomhoz illően - köralaprajzú, centrális épületet szeretett volna építeni, kupolával, a főhomlokzaton kiegészítő torony párral. A megbízó inkább mást akart, sőt ennek érdekében másokat is megbízott a tervezéssel s az építész nehezen viselte el a vitákat. A végeredmény mégis egyedülálló lett. A magyar klasszicizmusban többször alkalmazott tömegforma itt is a méltóságteljes megjelenést, a templom előtti tér lezárását szolgálta. Péchy - módosításai során - megnövelte a keresztházat s a főtengelyt követő hosszház rövidítésével a korábbi elképzelését, a centrális hatást állította helyre. Erre a térformára az is vezethette, hogy a kelet-nyugat irányban, a debreceni Piac utcára merőlegesen elhelyezkedett régi templom alapfalait úgy kellett felhasználni, hogy az új épület főhomlokzata az utcára nézzen. Főleg anyagi megfontolásból a kupola elmaradt. A főhomlokzat végeit kijelölő, megépült torony pár így még határozottabb térfalat képzett. Ezt hangsúlyozta ki a tornyokat összekötő attika, a főpárkány, a széles, de a homlokzati síkban tartott portikusz is, a hatalmas timpanonnal. A homlokzati tagolást a széleken párosával alkalmazott, két szintet átfogó nyolc ión oszlop tagolta. A földszinten rusztikus homlokzatfelület íves nyílássorral társult. Súlyos arányok teremtettek harmóniát a debreceni környezetben. Péchy Mihály tehát nagyvonalú, a korában tipikus tömegformából indult ki. A református nagytemplom méretei - a középkori alap falokon álló főhajó hossza 55 m, szélessége 15 m. A déli kereszthajó 38 m hosszú, 14 m széles, a torony magassága 61 m. Az ülőhelyek száma 3000 körül van. Többnyire kényszerből, egy újszerű templomalaprajzhoz jutott el s talán egy még érdekesebb homlokzathoz. Bár az 1822-ben befejezett épület Bécstől, Pesttől távol épült, a magyar klasszicizmus korai korszakában mégis képes volt a stílus igazi céljait követni. A templom mellett a kollégium átépítését, a déli épületszárnyat is ő tervezte, hasonló műgonddal, a tömör és nehéz formákat az örökkévalóságnak szánva. A hatalmas, keretes beépítésű épület homlokzata, a klasszicista építés szabályai szerint, a szinteket összefogó lizénák, oszloprendek, párkányok segítségével tagolt. Debreceni épületeinek építéstörténete az idők során számos közreműködő mester nevével egészült ki, de Péchy azon érdemét, hogy a vidéki Magyarországon is tudott értékes módon építeni, nem vitathatta el senki.