A debreceni Református Kollégium, a magyar reformáció egyik szellemi központja, 1538-ban kezdte meg működését. Először 1564-ben, majd 1802-ben égett le, és csak a szünidős diákok önfeláldozó munkájának köszönhetően tudták a néhány megmaradt helyiségben megkezdeni a tanítást a következő tanévben. 1804-16 között megépült a klasszicista stílusú új Kollégium Péchy Mihály-, 1870-74-ben pedig az udvari szárny készült el Vasél Alajos tervei alapján. A Kollégiumban nagyon sok szegény, de tehetséges diák kapott tanulási lehetőséget, az itt tanító professzorok pedig németalföldi, angliai egyetemeken tanultak. Egészen a 19. századig latin volt az oktatási nyelv. A Kollégiumban található Nagykönyvtár a Református Egyház legnagyobb gyűjteménye Magyarországon. Rendkívüli európai, és a világon is egyedülálló könyvritkaságok találhatóak itt egészen az 1300-as évektől kezdve. Ezen ritkaságok mellett a híres diákok, mint pl. Csokoni Vitéz Mihály, Arany János, Kölcsey Ferenc, Ady Endre, kéziratai is felbecsülhetetlen értékkel bírnak.